Megérkeztünk

11 órás repülő és 2 órás taxi út után végre szerda délelőtt megérkeztünk Kochiba. Egyből megcsapott a párás meleg ahogy kiszálltunk a repülőből. Lee szerint olyan itt, mintha uszodában lennél. Szokatlan ez a magas páratartalom.

A reptér haláli volt. A csomagkiadónál sorra jöttek a postai csomagok, becsomagolt pelenka, miegymás, mi meg nem találtuk a hátizsákjainkat. Már mindenki szépen lassan elment, egy férfi meg mutatta, hogy ennyi, nincs több. Kicsit bepánikoltam erre megláttam a hátizsákomat az egyik sarokban, a Lee-ét meg a másikban. Gondolom valaki leszedte már őket a futószalagról mig mi az útlevéllel vártunk. A sarokban volt egy elkeritett rész ahol be volt rakva vagy 100 bőrönd azzal a jelszóval, hogy nincs rajta név, vagy cime és oda lehetett menni válogatni közőlük.

Ma szilveszter van, de még nem tudjuk, hogy hogyan fogunk ünnepelni, talán lemegyünk a tengerpartra. Aludni úgysem fogunk tudni, mert még nem álltunk át teljesen a londoni időről. 5,5 óra az eltolódás. Mikor reggel 7.30-kor csörgött az ébresztőóra azt se tudtam hol vagyok. Kicsit furcsa éjjel 2-kor felkelni és reggelizni. :)
A szállásunk nagyon szuper. Nem volt már hely abban a házban ahol foglaltunk, ezért a szomszédban kiüritettek egy szobát és ot szállásoltak el bennünket. Az indiai anyuka csinált nekünk reggelit, tiszta olyan mintha vendégségben lennénk valakinél.

2 nap alatt annyi őrült dolgot láttunk ami egy évre is elég lenne. A közlekedés őrült, össze-vissza dudál mindenki, normál szabályok nincsenek, az elválasztósáv az út közepén csak egy lehetőség, de ha nem férnek el simán három sávban mennek, úgy előznek, hogy jön a másik szemben. Tegnap dugó volt az egyik úton és az autósok nyitottak egy új sávot lenn a porban az út mellett. Nem egy családot láttunk robogón és itt szó szerint értem, hogy családot, ugyanis az egy darab robogón elől ül a gyerek, apuka középen vezet, anyuka meg hátul oldalast.

Minden igaz amit előtte a könyvekben olvastunk, a tehén nyugodtan kószál az úton, senki nem bántja. Tele van az út széle kecskékkel, ma a part mellett láttunk együtt 3 zöld gyikot egy patkánnyal. Lee 5-kor felébredt hajnalban, mert a macskák bunyóztak az ablak alatt, utána meg a hollók vesztek össze, hogy ki épit fészket a pálmafán. Azt csak később merte elárulni, hogy egy gyik bejött a szobánkba a légkondi alatti kis résen. Jó, hogy nem láttam. Lefényképezte és volt vagy 15 centis.

Ma átmentünk komppal egy közeli szigetre ott pedig helyi buszra szálltunk ami levitt minket az óceánpartra. Végeláthatatlan, homokos, pálmafás part volt. A viz is jó meleg volt úgyhogy a legtöbb időt ott töltöttük. Jó, hogy vettem előtte egy indiai stilusú fehér blúzt, mert itt a nők nem vetkőznek bikinire, ruhástól fürdenek, úgyhogy én is maradtam a blúzban, nem akartam, hogy kismillió indiai odacsődüljön. Igy is mindenki köszön nekünk, próbálnak barátkozni, na meg eladni minden csetreszt. A helyi tengerparton van egy rész ahol frissen kifogott halakat és rákokat árulnak. Ott mozog még az asztalon, kiválasztod és megsütik előtted. Eddig még nem próbáltam, még gondolkozom rajta. Kicsit gusztustalan volt az a sok mozgó rák.

Nagyon finom helyi banánt, papaját és ananászt vettünk tegnap. Sokkal olcsóbb minden, mint otthon. Az egy órás busz út pl 40Ft-ba került.

Már lefoglaltuk a vonatjegyünkre január 4-re a következő állomásunkra, Goára. 14 órás az út alvó kabinban.

Holnap megyünk egy 7 órás hajóútra a pálmafás lagúnák közé. Gyönyörü a környék, hatalmas pálmafák vannak mindenhol, a szomszédnak babánfája is van. Tegnap az út szélén vettünk friss kókuszt. Először levágták a tetejét és szivószállal kiittük a levet, aztán kettévágták és a héjából vágott kanálszerüséggel kellett kikanalazni a puha fehér részét. Azt mondja a szállásadónk, hogy itt minden friss, nincs tartósitószeres kaja. A csirkét is a csirkeboltban veszik, bemennek, ott futkozik a csirke, ráböknek és ott frissen vágják le őket. A boltban alig van egy-két kész keksz, szinte csak alapanyagokat lehet venni, mert ők még a kenyerüket is maguk sütik.

Ja és ma láttunk három elefántot az úton. Az elsőnél nagyon meglepődtem. Sétálunk, egyszer csak 5 méterrel előttünk kikanyarodott egy hatalmas elefánt egy sráccal a hátán. Ja és delfint is láttunk a kompról. Tiszta állatkert ez az India! :)

And so it begins...

Hello everyone. We are here!!!! Woo hoo.....So here's the story so far: The flight on the Emirates A380 was awesome..The plane is so huge. Not a bad way to start my longest ever flight. Even when we were flying at night the onboard lighting was lovely and subdued. They had little led's on the ceiling that looked like stars..Ahhhh..Unfortunatley the pilot didn't seem to care as much about his plane as I did. He dumped it so hard on the runway at Dubai that a scared passenger let out a scream on the planes impact with the runway, and even 2 stewardesses that were harnessed in their seats near us gave each other a telling look as if to say "What the hell was that?". Unfortunately for us, Dubai was in darkness during our transfer, so we didn't get to see any of the buildings and islands. The airport was very busy though for 1am and it was huge!! The flight onwards to Kochin was remembered for its turbulence and bumpiness which meant that both of us only got about 20 mins sleep..

We arrived at Kochin at 8am. Loved the lush greenness and palm trees. Formalities dealt with and onto baggage collection.. Lots of people, lots of bags...but not our rucksacks. Less people, less bags....still no rucksacks..2 people, baggage carousel stopped, man in uniform waving arms as if to say "that's it folks"....No rucksacks...Go to man, he points to help desk. As I am walking to help desk, Eri spots our 2 rucksacks laying amongst unclaimed items and broken buggies..How did they get there? We will never know...Never mind

Next: Taxi. Got sorted, driver knew general direction but had not heard of the place we were booked into. Off we go. My face must have been a picture on that journey. My first time in India. Almost immediately came the offensive driving that I had heard so much about: 2 vehicles to overtake including a lorry looming ominously large heading towards us in the opposite direction..No worries!!! We can make that. Everywhere I looked I saw new things: cows wandering around, 2 adults and 1 child on a motorbike with only one helmet.

I'm beginning to learn what all the car horn beeping means. Vehicles and bikes seem to consantly talk to each other. In fact I think that after just 2 days I'm not even noticing it anymore lol. Then as we were driving along, the driver says "20 rupees more". "Sorry" I say, surprised. I am in a pre-paid taxi after all. "20 Rupees more for toll bridges" he replies. Bloody hell, its started already I think...When we finally get to our homestay, the driver offloads our rucksacks and the owner comes out...looking surprised!!!! "Hello" we say. "We're from England.. Lee, Erika!!!" A puzzled look comes back. "We have reservations with you" we state. "We e-mailed". "Twice" I throw in for good measure.. An unsteady moment takes place. We are both shattered after one nights sleep being replaced by a 20 minute nap at 38,000 feet and now it appears that there is no bed for us, which we badly want. It all got sorted though. It turned out that he did have a record of our reservation, but that he had forgotten about it. He found a room next door for us..Its all good.

This morning, I woke a 5:48 local time. No more sleep for me! I lay there listening to cats meowing, birds crowing and other noises. Outside of the window I can see palm trees. What a view. Hang on?? Whats that crawling across the wall. Its a lizard. Must take a picture of that lol. What do we do today? We did this. Walked down to the local ferry, caught it to Vippin island (hoping to see some dolphins. Which we did, although only a brief glimpse), then jumped on a local bus to Cherai beach. The bus was great. Luckily we were at the back of the bus so we couldn't see the reality of what was going on ahead. We did almost bang our heads on the roof though when the bus went over a speedbump at such speed that that all of the back 3 rows of people (11 men and Eri, as all the local women were at the front of the bus with all the guys at the back) left there seats in an upward trajectory. We held on tightly after that.

We got to our destination, walked to the beach, swam (in warm sea), ate, then left. I made some more friends at the beach. Although Eri made more. We must have chose the best spot on the beach because so many guys kept on walking past, looking around, leaving and then coming back again, and again. I think we stood out somewhat even though Eri had even covered up the nice red bikini that I like!!! On the walk back for the bus, we noticed some calves tied up on a small piece of land. After looking at them and discussing if the meat was called veal (we were hungry) we moved on when around the corner comes an elephant. A bloody huge elephant!!!! Pictured here:

I cannot believe how tall it was. Its legs were longer than the whole of me. All of those experiences in such a short time!!!!! And we are not even in proper India yet. Kerala is India for beginners apparently. Next stop: Goa. We have just booked our tickets, 765 Rupees for 2 adults for a 14 hour trip. 73 Rupees to 1 pound. Less than 5 pound per person..

Happy new year everyone. Hope you have a good time tonight whatever you are doing.. And we still dont know what we are doing yet lol..Bye

Bepakoltunk

Tegnap végre bepakoltunk. Alig viszek magammal egy két ruhát mégis tele lett a hátizsákom. Gondolhatjátok, hogy például csak a 20 levél malária tabletta mennyi helyet foglal el, aztán ott van a moszkító háló amit az ágy felé kell függeszteni, nehogy megegyenek a szúnyogok míg alszunk.

Kicsit izgulunk, mert miután a nigériai gyerek fel akarta robbantani az amerikai gépet karácsonykor, azóta tüzetesebben átnézik az utasokat Heathrown is, ami nem baj, csak emiatt ma szinte az összes gép késve indult és nekünk el kell érnünk a dubai-i csatlakozásunkat. Bízunk a legjobbakban.

Lee végre bevette az első malária tablettáját és örömmel jelzem, hogy nem hülyült meg és agresszív se lett. :)

A következő üzenetemet már Indiában fogom írni. Már csak 2 nap és megyünk. VÉGRE!!

5 days to go!

Hello everyone. I thought ;-) it was about time I wrote on here again as it has been a while! Well theres only 5 days left before we leave this cold island. Everything is ready (as far as we know) and all that is required is to pack the rucksacks and head off to Heathrow. My taking of malaria tablets has started off really well as I was going to take my first one on Monday and forgot, then it was going to be Tuesday but it was too late in the day, so it will now be in a moment when I get up out of bed (maybe).

Our first stop is Kochi, Kerala, southern India. The first 3 nights accommodation is booked at a guesthouse, so that's new year sorted although I don't have a clue what is going to be happening on NYE!!!! Expect the first pictures to be the backwaters of Kerala and the dolphins from the area. Maybe I will have to sort out a flickr album or something...After that its make it all up as we go along. We have places that we want to go to, but I'm sure that more recommendations are going to be added to that list along the way. Just hope that the local transport system allows for everything to happen as we would like.

Right im off to take my first malaria tablet now and then I have to start preparing for xmas. Duck is on the menu this year.....

Viszlát munka!

Tudom, hogy már jó ideje nem írtunk semmit, de nem történt semmi különleges. (Igen Csinyó, ha már ott leszünk a tetthelyen akkor sűrűbben írunk :D )
Vergődtem a munkával és alig vártam, hogy vége legyen. Ez az álmom tegnap végre valóra vált. Nincs több buszon hisztiző kanadai aki reggeltől estig a Gagagán (azaz rajtam) csüng. Hatalmas megkönnyebbülés volt péntek este eljönni, persze azért később majd biztos hiányozni fognak a gyerekek, de max egy órára és nem reggeltől estig. Múltkor gyors fejszámolással arra a következtetésre jutottam, hogy a most következő 7 hónapot én már a 1 év 4 hónap nannység alatt előre ledolgoztam a heti átlag 60 órával, úgyhogy igen csak megérdemlem a most következő nyaralást.
Lee lusta (és ezt meg is érti magyarul) és azt mondja, hogy nincs miről írnia. Rossz Lee!
Készülünk a karácsonyra és apránként bepakoljuk a dolgainkat a raktárba. Már csak 10 nap és repülünk. Előtte még el kell mennem további két oltásra, szép kis karácsonyi ajándék. Lassan el kell kezdenünk a malária tablettákat is. Az enyémet minden nap azonos időben kell beszedni étellel és utána fél óráig állva kell maradni. Ezt jól kitalálták! Bekajálok aztán sétálgathatok teli hassal míg a Lee majd röhögve fekszik a strandon. Ő meg lehet, hogy agresszív lesz az ő heti egy erős tablettájával. Nem baj, majd gyorsabban leszedi a karácsonyfát! Kis köcsög szúnyogok!