Tudom, hogy már jó ideje nem írtunk semmit, de nem történt semmi különleges. (Igen Csinyó, ha már ott leszünk a tetthelyen akkor sűrűbben írunk :D )
Vergődtem a munkával és alig vártam, hogy vége legyen. Ez az álmom tegnap végre valóra vált. Nincs több buszon hisztiző kanadai aki reggeltől estig a Gagagán (azaz rajtam) csüng. Hatalmas megkönnyebbülés volt péntek este eljönni, persze azért később majd biztos hiányozni fognak a gyerekek, de max egy órára és nem reggeltől estig. Múltkor gyors fejszámolással arra a következtetésre jutottam, hogy a most következő 7 hónapot én már a 1 év 4 hónap nannység alatt előre ledolgoztam a heti átlag 60 órával, úgyhogy igen csak megérdemlem a most következő nyaralást.
Lee lusta (és ezt meg is érti magyarul) és azt mondja, hogy nincs miről írnia. Rossz Lee!
Készülünk a karácsonyra és apránként bepakoljuk a dolgainkat a raktárba. Már csak 10 nap és repülünk. Előtte még el kell mennem további két oltásra, szép kis karácsonyi ajándék. Lassan el kell kezdenünk a malária tablettákat is. Az enyémet minden nap azonos időben kell beszedni étellel és utána fél óráig állva kell maradni. Ezt jól kitalálták! Bekajálok aztán sétálgathatok teli hassal míg a Lee majd röhögve fekszik a strandon. Ő meg lehet, hogy agresszív lesz az ő heti egy erős tablettájával. Nem baj, majd gyorsabban leszedi a karácsonyfát! Kis köcsög szúnyogok!
1 comment:
Post a Comment