Kaodaista templom és Cu Chi alagutak

3 hetes tengerparti tétlenkedés után eldöntöttük, hogy itt az ideje egy kis városnézésnek és egyéb kultúrális programoknak. Befizettük egy egy napos útra ami egy vietnámi templomba és a Cu Chi alagutakhoz vitt el minket. Egyikünk se szereti a szervezett utakat, mert mindig kifogunk egy-két marhát a csoportban, de nem volt más választásunk, ezekre a helyekre sokkal egyszerűbb és olcsóbb szervezetten eljutni. Meg is kaptuk a marhákat egy hat fős orosz csoport személyében akikre mindenhol várni kellett és akiknek a hangos dumálásától nap végére szó szerint meg is fájdult a fejem.

A templom amit megnéztünk kaodaista vallású ami egy újkeletű vallás és csak Vietnámban található. A buddhizmus, taoizmus és kungfuceinizmus elveit ötvözi egy kis keresztény beütéssel. A déli szertartásra mentünk be. A templom nagyon barátságos volt, mindenkit szivesen fogadnak vallásra való tekintet nélkül és ahhoz az istenhez imádkozol amelyikhez akarsz. A helyi hivők szép fehér ruhába öltözve mennek a templomba igy legalább senki nem nézi, hogy a másik miben jött.

A templom után a Cu Chi alagutakhoz mentünk ami a vietnámi háborúból maradt meg. Cu Chi Saigontól pár km-re található és a Viet Kong itt épitette ki a kb 200 km-es alagút rendszerét. Amig Vietnámban vagyunk próbálunk egy kicsit többet megtudni a háborúról, mert még mindig nem világos az egész történet hiába olvastunk el pár könyvet. Még mindig nem értjük, hogy az amerikaiak mi a fenének jöttek ide lövöldözni és robbantgatni azon kivül, hogy nekik mindig mindenhol ott kell lenniük. Vietnám nem a legnagyobb kommunista állam a világon, ennyi erővel dobálhatták volna Moszkvára is a bombáikat. Ráadásul állitólag a II. világháborúban még barátként pénzzel és fegyverrel támogatták Vietnámot. Bizom benne, hogy az utunk végére megvilágosodunk.

A Viet Kong gerillák ebben az alagútrendszerben bújkáltak napközben és többnyire csak sötétben jöttek elő. Elképesztő módon bambuszból készült kis ásószerszámokkal kapirgálták ki ezt a hatalmas alagútrendszert. A bejáratot - ami csak egy kis lyuk - fák tövéhez épitették és lombokkal álcáztak annyira tökéletesen, hogy mi még akkor se találtuk meg amikor megmutatták, hogy melyik négyzetméteren keressük. Nem csak búvóhelyet épitettek magunkat hanem kórházat, konyhát és gyűléstermet. A járat nagyon keskeny, kb 50 cm magas volt ahová az apró és vékony (és háborúban megviselt) vietnámiak könnyen befértek, de az átlag amerikaiak már a bejáraton beszorulnának, ha megtalálták volna. Az alagutak közelében rengeteg csapda várt az ellenségre amiket be is mutattak. Hát nem szeretnék a bambusz csapdába beleesni ahol a tűhegyesre faragott bambusz tuti megöli az áldozatot.
Egy 100 méteres szakaszt megnagyobbitottak a túristáknak, de még igy is iszonyatosan szűk és fullasztó élmény végigmenni rajta. Persze mi is bementünk, de örültem, hogy pár perc után kijöhettem és újra kaptam levegőt.

A bokám még lila, de már újra tudok járni. Az alagutak és az orosz "barátaink" után befizettünk egy két napos Mekong delta túrára ami nagyon szuper volt, de erről majd legközelebb mesélek. Holnap korán reggel továbbmegyünk Dalat nevű városba ahol állitólag egész évben 24 fok van. Már nagyon hiányzik egy kis hűs levegő. :)
Képet sajnos ma nem tudok feltölteni, mert ez a számitógép nem alkalmas rá. És ha azon gondolkoznátok, hogy Vietnámban tényleg esznek-e kutyát, a válaszom igen. Állitólag citromfűvel megfőzve a legfinomabb. Komolyan gondolkodom rajta, hogy vegetáriánus leszek az itttartózkodásunk alatt, mert nem szeretnék véletlenül blökit enni. Na de még visszajövök hasonló sokkoló finomságokkal pár napon belül. Van itt még más is az étlapon. :)