Saigontól Huéig

Mióta Vietnámban vagyunk csak buszozunk reggeltől estig. Saigon után Dalatba mentünk ami hihetetlen, de tényleg hidegebb legalább tiz fokkal, mint a többi déli város. Tökéletes volt egy kis kirándulásra. Egy 2,7 km hosszú libegővel elmentünk egy hegyi pagodához, majd egy vizeséshez és a túra végén mentünk egy nagy kört egy elefánt hátán. Szerencsétlen pára nem nagyon akart menni és folyamatosan megállt potyogtatni és leveleket enni. Elég kényelmetlen elefántot ülni, de egyszer érdemes kipróbálni.
Dalatban nincs túl sok túrista ezért éttermek se nagyon vannak és kénytelenek voltunk a piacon activityzni ha enni akartunk, mert még nem beszélünk vietnámiul. Sikerült valamilyen húst rendelnem rizzsel és bizom benne, hogy a hús sertés volt. :) Továbbra se szeretnénk kutyát, vagy macskát enni.

Dalat után Nha Trang nevű tengerparti városba mentünk. Az eddigi strandokkal ellentétben itt fizetni kell a napágyért és normális kaja se volt a parton. Azt hiszem el lettünk kényeztetve Indiában és Kambodzsában. Nagy bátran bementünk a vizbe és egy két méteres hullám földhöz is vágott minket egyszerre, beletelt egy pár percbe mire ki tudtunk evickélni a partra. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy füredtem a tengerben. Másnap már tovább is mentünk az éjszakai busszal Hoianba, de ahogy végignéztük a várost a buszból láttuk, hogy nincs semmi látnivaló és inkább a buszon maradtunk és még aznap továbbutazunk Huébe. Hué egy csendesebb város a Parfüm folyó partján. Szerencsétlen itt viszonylag biztonságosan át lehet kelni az úton és tele van a belváros olcsó és jó éttermekkel.

Tegnap elmentünk a korábbi demilitarizált övezetbe ami Dél- és Észak-Vietnám határán lévő 10 km széles, a tengerparttól a laoszi határig húzódó szakasz volt. A Khe Sanh nevű helyen volt az amerikaiak egyik bázisa és itt vivták a háború egyik legvéresebb harcát. A faluban felállitott múzeum érdekes élmény, mert a háborút a vietnámi oldalról mutatja be és tele van amerikai katonák képével és olyan képaláirásokkal, mint "Az amerikai katona fejvesztve menekül", "A rettegő foglyul ejtett amerikai katona" és "A hős vietnámi katona".

Megnéztük az övezetben található Vinh Moc nevű alagutakat is ahol a háború alatt 60 család élt és rejtőzködött a bombázások elől 5 éven keresztül. Az amerikaiak azt hitték, hogy a falusiak a Viet Kongot élelmiszerrel támogatják ezért bombázni kezdték a falut akik válaszul elkezdték a föld alatti rejtekhelyüket ásni. Először 10 méterre ásták, de mikor az amerikaiak olyan bombát vetettek be ami 10 méter mélyre berobban, továbbástak egészen 30 méterig. A falusiak teljes komplexumot alakitottak ki konyhákkal, kúttal, minden családnak volt egy apró kamraszerű bemélyedése és az alagút történelme alatt 17 kisbaba is született az egyik kamrából kialakitott szülőszobában. Mondanom se kell, hogy nem volt semmiféle luxus a szülőszobán, nem volt 3d-s ultahang meg labdán, vagy medencébe szülés, de még négy fal se, csak az alagút falából kivésett kis lyuk. Mind a 17 gyerek boldogan él a mai napig.