Nepalban rengeteg extrem sportot kiprobalhatunk. Egymas utan sorakoznak az irodak akik ejtoernyozest, bungee jumpingot, raftingot es meg ki tudja mi mindent nem szerveznek, de arrol egyikuk se tesz emlitest, hogy van ezeknel egy olcsobb es szelesebb korben uzott extrem sport is, a buszozas! A szerpentinen a kanyarban elozzuk a teherautot ugy, hogy a szembejovo forgalmat lehetoleg ne lehessen latni es ha van egy kis hely akkor akar ket busz is elozhet egymas mellett. A Pokhara Kathmandu kozotti kb 200km-es ut alatt 6 db osszetort buszt es teherautot lattunk. Az egyik teherauto az oldalara volt fordulva az ut kozepen, a rakomany meg mind kiborult az utra. Egy masik korabban lezuhanhatott a szakadekba vagy 100 meter melyre es egy harmadik szerencses volt, mert egy faban megakadt es nem zuhant le a melybe. Az ut katasztrofalis allapotban van, lyuk hatan lyuk, az ember ugy pattog az ulesben, mint a popcorn a mikroban. Mindezek utan ugy ereztem, hogy a radiobol szolo nepali muzsikat inkabb lecserelhettek volna a Miatyankra, de 6.5 oras ut utan szerencsesen egy darabban megerkeztunk.
Hogy mit talaltam az egyik elelmiszerboltban?? Meg most se akarom elhinni, de a bolt polcain vagy 5 fele TIBI csoki sorakozott, magyar felirattal. Gyorsan vettem egy mogyorosat es egy doboz Bonbonettit. Maig nem ertem, hogy ezek hogy kerultek ide, de ma ezzel unnepeljuk meg, hogy tuleltuk a buszutat. :)
No comments:
Post a Comment