Népirtás Kambodzsában

Kambodzsa történelmének legsötetebb és legvéresebb 3 éve következett miután a Pol Pot vezette Vörös Khmerek (Khmer Rouge) 1975-ben bevonultak a fővárosba, Phnom Phenbe. A városi embereket kilakoltatták és kiűzték őket a vidékre azzal a hazugsággal, hogy az amerikaik bombázni fogják a várost, de három nap után mindenki visszatérhet. Minden vagyunkat hátrahagyták, az autókat az út szélén kellett hogy hagyják amiket később a vörösök szétbontattak és szerintük sokkal hasznosabb dolgokat eszkábáltak a darabokból, mint pl. gumi papucsot a kerekekből.

Az ultrakommunista rendszer támadott mindent ami nyugati és próbált egy agrár társadalmat létrehozni ahol mindenki a rizsföldeken dolgozik a közös ételért amit majd a közös konyhán közösen fogyasztanak el. A pénz teljesen eltűnt, nem volt kereskedelem, csak fekete piaci csere, mint az őskorban. A vörös vezetők többnyire iskolázatlan parasztok közül kerültek ki akik sokszor irni és olvasni se tudtak, de a rendszer őket fontosabbnak tartotta, mint az értelmiségieket akiket továbbképzés cimén elhúrcoltak és kivégeztek. Ha valaki szemüveget viselt az értelmiséginek számitott és ugyanaz a sors várt rá. A gyerekeket arra biztatták, hogy árulják be a szüleiket ha azok a rendszer ellen mertek beszélni. Becslések szerint 3 millió ember vesztette életét a rendszer alatt. Sokan a Khmer Rouge-t elvetemültebbnek tartják, mint a német zsidóirtást, miután ők a saját népüket, barátjaikat, családjukat irtották. Sokan a rizsföldeken haltak meg alultápláltságtól, betegségektől. Az országban nem voltak iskolák többé, lerombolták a pagodákat, nem volt rendes orvosi ellátás, miután az orvosokat szisztematikusan kiirtották. Analfabéta parasztokat képeztek ki egészségügyi dolgozókká három hónap alatt és két orvosság volt csak az egész országban, egy barna kutyulék amit egy tüvel adtak be mindenkinek és egy fehér kutyulék amit kanállal kellett bevenni.

A fővárosban az egyik iskolát átalakitották börtönné ahol a rabokat miniatür fatákolmányokba zárták, pár hónapig kinozták majd teherautón átszállitották őket a 13 km-re lévő hirhedt Cheng Ek nevü mezőre ahol kivégezték őket. Az áldozatok között rengeteg kisbaba és kisgyerek is volt akiket a lábuknál fogva az egyik - máig álló - fához csapkodtak. Hogy mi volt a magyarázat erre a kegyetlenségre? Ha felnőnek még bosszút állnak rajtunk...

A mezőn a halottak tömegsirokba szórták amiből a mai napig kb 180-at tártak fel. A sirok rendszerezve voltak, az egyikben terhes nők, a másikban gyerekek, fej nélküli áldozatok... a koponyák többségén látni, hogy sajnálták a töltényt és inkább botokkal, kapával agyonvágták az áldozatokat.

1979-ben a vietnámiak szabaditották fel az megtört, beteg és többnyire iskolázatlan emberekből álló országot a rezsim alól. Mint azt korábban irtam megdöbbentő, hogy alig találni idős embereket az utcán, az átlagéletkor 25 körüli lehet.

Pol Pot 98-ban meghalt mielőtt még az emberiség ellen elkövetett büneiért felelősségre tudták volna vonni. Emlékszem mikor pár éve Auschwitzban jártam a lengyelek azt mondták, hogy a múzeummal akarják az emberek figyelmét az ott elkövetett szörnyűségekre felhivni és hogy biztosak legyenek abban, hogy ez többet nem történhet meg. Lám lám 30 évvel később kicsit keletebbre más emberek hasonló szörnyüségeket követtek el szinte büntetlenül és ugyanúgy hagyta a világ. Az itteni múzeum is azt üzeni, hogy ne hagyjuk, hogy ez még egyszer megtörténjen... Hány ilyen múzeum kell, hogy felépüljön mire végre megfogadjuk?