We are now in Mumbai. We travelled by train yesterday for 13hrs almost and it was not the greatest journey. Our seat was broken and uncomfortable so we put the beds out which was ok...Until some idiot travelling in our compartment decided to trade his ticket to a family of 7. They then proceeded to take over the whole compartment and generally annoy us. The ticket inspector told them to clear off to their own carriage about an 90 mins later, but then we got idiot traveller back. We arrived in Mumbai at about 22:20. I must admit that was not a good time to arrive. Coming into Mumbai with the train passing through slum area's at the time of night is not the best introduction to the city!!!! We didn't get any hassle (other than some guy dressed up as a woman in full sari requesting that I should give him one rupee) but I think it spooked us both. We didn't even know we had arrived at Mumbai CST as there were no signs anywhere. It took a local to tell us that we had reached the end of the line.
So we left the train walked to the main part of the station and thought what now?? A quick look outside made both of us think that we did not want to wander around looking for accommodation as there were people and traffic everywhere. So we decided to take a cab and head for a hotel that the restaurant owner from Goa had told us about. 150 Rupees...both of us and luggage - no extra's. When we arrived at our destination we found that the taxi driver had no change of a 500 rupee note. He only had 300, meaning we would have to pay 50 Rupees extra. A taxi driver with no change!!! Pull the other one mate. Eventually we got change from a stallholder and sent the taxi driver off on his way.
When we went to the hotel reception he had no rooms. "Try upstairs" he says.. No rooms...Oh Fu#k!! "Try along the road" he said. We did. One single room available.."That will do" we said. So I slept on a mattress on the floor while Eri had the single bed. We were going to upgrade to a double bed today but have decided to save the money and stay as we are. Its quite comfy actually unless you take into account that there is no water to shower, shave or flush the loo in the morning lol....Its just getting better lol...
So Mumbai.....It ok....Its growing on us. We walked around today and saw the Taj hotel, the Gateway of India, a nice Jain temple and sat in some nice gardens. We also has the pleasure of visiting Chowpatty beach!!!! Now Goa was lovely and we were both a little sad to leave but Chowpatty beach is not Goa... Just let me say that the homeless beggars seem to use one corner of it as there toilet. There is literally human shit everywhere...Disgusting..and it stinks... There also seems to be a permanent smog over Mumbai. The sun tried to appear a couple of times but could never quite break through the clouds and permanent haze which I can only assume is smog caused by pollution. I could be wrong but that is my impression. I'm glad that I have seen Mumbai, but am equally glad that we are leaving on Wednesday night....
Tomorrow we plan to explore our local area of Colaba. There is a market nearby so we are going to take a look. I might try and buy a couple of tee shirts because the white one I stupidly brought is as brown as anything and isn't going to get better by my cleaning it again. That leaves me with 2 others and one pristine white one which I am not going to let succumb to the same fate. Why didn't anyone tell me not to pack white clothing?????
No pics at the moment as this entry was made after we visited the local Macdonalds lol. Maybe tomorrow.
Monday, 11 January 2010
Megérkeztünk Mumbaiba
Tegnap este 11-kor 12,5 órás vonatút után megérkeztünk Mumbaiba. Az ülésünk be volt horpadva és fél órás ülés után már fájt a hátunk ezért eldöntöttük, hogy kinyitjuk az ágyakat és inkább fekszünk. Csodálatos volt reggel 10-től este 10-ig vizszintesben lenni. Közben egy részeg pasas kinézte magának az egyik üres helyet a mi részünkben és úgy csinált mintha oda szólna a jegyet ami szerintünk egyáltalán nem is volt neki, mert fel alá mászkált és egyszer se volt ott mikor jött az ellenőr. Az egyik szakaszon szerintünk pénzért el is adta azt az egy szabad helyet és egy egész család betömörült a fülkénkbe. Négyen kuporogtak az ágyon, ketten meg az alsó ágyakon ültek. Kb fél óra után szerencsére jött az ellenőr és elzavarta őket. Legközelebb okosabbak leszünk és ha lesz egy üres ágy akkor bepakoljuk oda a táskákat mielőtt valami zülött banda megint betelepülne.
Eldöntöttük, hogy mégse megyünk gettó túrára ugyanis nagyrészét tegnap láttuk a vonatból. Iszonyatos körülmények között laknak egyesek. Ha nem látom el se hiszem. Egymásra épült kis bádogdobozokban kuporog az egész család, nagymamától unokáig. Egy doboz biztosan nincs több, mint 20 négyzetméter. Rengeteg viskó egyből a sinek mellé épült és láttunk egy nagy dombot ahol az egész domboldal be volt épülve ezekkel a viskókkal. Ennél is szörnyűbb az a sok hajléktalan akit ma reggel láttunk, nekik még bádogviskóra se futja, egyszerűen kint alszik az egész család a járdán. A kis 2 éves forma koszos gyerekek meztelenül rohangálnak a porban. Elgondolkodtunk rajta, hogy egy ilyen gyerekre vajon milyen sors vár. Hajléktalannak születik és onnan nincs sok esélye kilépni. Mint legutóbb egy indiai férfitól megtudtuk itt nem kötelező iskolába járatni a gyereket, vagyis próbálták törvénnyel kötelezővé tenni, de pár száz rúpiával le lehet fizetni az ellenőröket. Most már értem, hogy miért láttunk annyi dolgozó gyereket iskolaidőben. Ezek után nem is csodálkozom, hogy a lakosság 40 százaléka analfabéta.
Mumbai biztos nem fog bekerülni a kedvenc városaink közé. Hatalmas ellentétek városa, a lakosság 55 százaléka a gettókban lakik, a másik oldalon meg több milliomos él itt, mint New Yorkban. A város formája egy rák ollójára hasonlit legjobban, közepében az Arab tengerrel. Van egy kialakitott strand a közepén, de fürödni nem lehet benne, mert a viz mérgező, a város szennyvizét simán beeresztik a tengerbe, egy-két helyen elviselhetetlenül büdös, ráadásul az egyik vége tele van hajléktalanokkal és vagy kétezer galambbal. Nem lenne csúnya ez az U alakú partszakasz, mert tele van felhőkarcolókkal, de annyira nagy a szmog, hogy alig lehet ellátni egyik végéből a másikba. Nem is tudtuk igazából jól lefényképezni.
Mumbaiban van a hires Bollywood ahol évente több filmet gyártanak, mint a világon bárhol máshol. A legtöbb film zenés, táncos, kis drámával, jó és rossz karakterrel és egy kis romantikával. A szobánkban van TV és tegnap este az egyik Bollywood adót néztük és megmondom őszintén, hogy mi halálra röhögtük magunkat rajta. Elég Görliman szinvonalú (Youtube-on Indian thriller néven fut). Öcséméknek üzenem, hogy a Görliman együttesnek van egy új videóklipje, érdemes a Youtube-on rákeresni. :)
Vettem tegnap egy indiai női magazint. Fő téma, hogy indiai, vagy nyugati stilusú ruhákba öltözzenek-e. Mindenki fehér bőrt akar ezért tele van fehéritőkrém reklámokkal. Vicces, hogy mi fehérek szoláriumba járunk, az indiaiak meg fehéritik magukat. Furcsa a sok gyémánt, meg márkás ruha reklámot látni mikor a nemzeti átlagkereset napi 200 Forintnak felel meg. Eldöntöttük, hogy Mumbaiban nem mászkálunk sötétedés után, inkább korán reggel útnak indulunk várost nézni, este meg nézzük a Bollywood TV a szobánkban. :) Ja egyébként a szobánk nagyon érdekes, mert nincs ablaka, valószinü a gardróbot alakitották át szobává. Szerencsére légkondink az van. Érdemes lenne külön könyvet irni a szállasainkról, egyik érdekesebb, mint a másik. Az internetes kávézókról nem is beszélve, ez a mostani fent van egy padláson és inkább létra az amin fel kellett másznunk, mint lépcső...
Eldöntöttük, hogy mégse megyünk gettó túrára ugyanis nagyrészét tegnap láttuk a vonatból. Iszonyatos körülmények között laknak egyesek. Ha nem látom el se hiszem. Egymásra épült kis bádogdobozokban kuporog az egész család, nagymamától unokáig. Egy doboz biztosan nincs több, mint 20 négyzetméter. Rengeteg viskó egyből a sinek mellé épült és láttunk egy nagy dombot ahol az egész domboldal be volt épülve ezekkel a viskókkal. Ennél is szörnyűbb az a sok hajléktalan akit ma reggel láttunk, nekik még bádogviskóra se futja, egyszerűen kint alszik az egész család a járdán. A kis 2 éves forma koszos gyerekek meztelenül rohangálnak a porban. Elgondolkodtunk rajta, hogy egy ilyen gyerekre vajon milyen sors vár. Hajléktalannak születik és onnan nincs sok esélye kilépni. Mint legutóbb egy indiai férfitól megtudtuk itt nem kötelező iskolába járatni a gyereket, vagyis próbálták törvénnyel kötelezővé tenni, de pár száz rúpiával le lehet fizetni az ellenőröket. Most már értem, hogy miért láttunk annyi dolgozó gyereket iskolaidőben. Ezek után nem is csodálkozom, hogy a lakosság 40 százaléka analfabéta.
Mumbai biztos nem fog bekerülni a kedvenc városaink közé. Hatalmas ellentétek városa, a lakosság 55 százaléka a gettókban lakik, a másik oldalon meg több milliomos él itt, mint New Yorkban. A város formája egy rák ollójára hasonlit legjobban, közepében az Arab tengerrel. Van egy kialakitott strand a közepén, de fürödni nem lehet benne, mert a viz mérgező, a város szennyvizét simán beeresztik a tengerbe, egy-két helyen elviselhetetlenül büdös, ráadásul az egyik vége tele van hajléktalanokkal és vagy kétezer galambbal. Nem lenne csúnya ez az U alakú partszakasz, mert tele van felhőkarcolókkal, de annyira nagy a szmog, hogy alig lehet ellátni egyik végéből a másikba. Nem is tudtuk igazából jól lefényképezni.
Mumbaiban van a hires Bollywood ahol évente több filmet gyártanak, mint a világon bárhol máshol. A legtöbb film zenés, táncos, kis drámával, jó és rossz karakterrel és egy kis romantikával. A szobánkban van TV és tegnap este az egyik Bollywood adót néztük és megmondom őszintén, hogy mi halálra röhögtük magunkat rajta. Elég Görliman szinvonalú (Youtube-on Indian thriller néven fut). Öcséméknek üzenem, hogy a Görliman együttesnek van egy új videóklipje, érdemes a Youtube-on rákeresni. :)
Vettem tegnap egy indiai női magazint. Fő téma, hogy indiai, vagy nyugati stilusú ruhákba öltözzenek-e. Mindenki fehér bőrt akar ezért tele van fehéritőkrém reklámokkal. Vicces, hogy mi fehérek szoláriumba járunk, az indiaiak meg fehéritik magukat. Furcsa a sok gyémánt, meg márkás ruha reklámot látni mikor a nemzeti átlagkereset napi 200 Forintnak felel meg. Eldöntöttük, hogy Mumbaiban nem mászkálunk sötétedés után, inkább korán reggel útnak indulunk várost nézni, este meg nézzük a Bollywood TV a szobánkban. :) Ja egyébként a szobánk nagyon érdekes, mert nincs ablaka, valószinü a gardróbot alakitották át szobává. Szerencsére légkondink az van. Érdemes lenne külön könyvet irni a szállasainkról, egyik érdekesebb, mint a másik. Az internetes kávézókról nem is beszélve, ez a mostani fent van egy padláson és inkább létra az amin fel kellett másznunk, mint lépcső...
Friday, 8 January 2010
Still in Goa
Hello everyone. Still in Goa and its still hot. The beach shacks turned out to be ok. The bed isn't the comfiest and it gets cold at night but we are getting what we paid for ;-).Yesterday 
we hired some bikes and cycled along the beach as far south as we could go which was about 12km away in Cavelosim. Some parts of the beach were totally empty.
We both have numb bums today as the seats were not as comfortable as we would have liked lol. We also both have slightly sunburnt left arms lol. We have one more full day here then we are off to Mubai on another sleeper train. We have also started to plan our next few stops after that and are starting to book trains now as we are realising that you cant always get a train out on the date that you would like. I see that the weather has been cold in England, im not missing that one bit ..Sorry
we hired some bikes and cycled along the beach as far south as we could go which was about 12km away in Cavelosim. Some parts of the beach were totally empty.
We both have numb bums today as the seats were not as comfortable as we would have liked lol. We also both have slightly sunburnt left arms lol. We have one more full day here then we are off to Mubai on another sleeper train. We have also started to plan our next few stops after that and are starting to book trains now as we are realising that you cant always get a train out on the date that you would like. I see that the weather has been cold in England, im not missing that one bit ..SorryMeg mindig Goa
Tovabbra is a napsutotte Goaban pihengetunk. Ugy nez ki ma nem tudok kepeket feltenni, mert egy eleg gagyi internetkavezot sikerult kifognunk. A gepem koszos es elegge az aggastyan kor fele jar. Le is van felig fagyva es a billentyuzetet se tudom atallitani magyarra.
Ma majdnem sikerult egy 3 oras fozotanfolyamon resztvennunk, de sajnos a no aki tartotta volna el kellett, hogy utazzon az utolso pillanatban. A ferje behivott minket a hazukba egy teara es vegre sikerult egy igazi indiai hazat belulrol is megneznunk. Ez eppen hasonlo volt ahhoz a klubhelyiseghez amit unokatesom Baki epitett annak idejen a pajtaban. A ferj nagyon kedves volt es hihetetlen modon tudott egy par szot magyarul es a magyar tortenelmet is jol ismerte. Hihetetlen egy koponya meg a londoni lakasunk iranyitoszamat is tudta, mert mint kiderult postai iranyitoszamokat tanul. Eloszor azt gondoltam, hogy autista lehet, de ennek semmi jelet nem mutatta mig ott voltunk.
Tegnap bereltunk biciklit es elkerekeztunk delebbre. Egy-ket partszakasz teljesen lakatlan csak rakok futkorasznak a homokban. Majd kovetkezo alkalommal megprobalok kepeket feltenni.
Vasarnap megyunk tovabb Mumbaiba, vagy regi neven Bombaybe ami biztos hiresebb lett a Getto milliomos utan. Ugynoksegek szerveznek par oras turakat a gettokhoz. Gondolkodunk rajta, mert allitolag a reszveteli dij teljes egeszeben a getto lakoihoz kerul igy ezzel tudnank egy kicsit segiteni oket.
Azt hiszem mara ennyit sikerul csak irnom, mert a domboru monitortol mar kiesik a szemem es a hatam mogott acsorognak az emberek, meg jo, hogy nem tudjak elolvasni amit irok.
Ma majdnem sikerult egy 3 oras fozotanfolyamon resztvennunk, de sajnos a no aki tartotta volna el kellett, hogy utazzon az utolso pillanatban. A ferje behivott minket a hazukba egy teara es vegre sikerult egy igazi indiai hazat belulrol is megneznunk. Ez eppen hasonlo volt ahhoz a klubhelyiseghez amit unokatesom Baki epitett annak idejen a pajtaban. A ferj nagyon kedves volt es hihetetlen modon tudott egy par szot magyarul es a magyar tortenelmet is jol ismerte. Hihetetlen egy koponya meg a londoni lakasunk iranyitoszamat is tudta, mert mint kiderult postai iranyitoszamokat tanul. Eloszor azt gondoltam, hogy autista lehet, de ennek semmi jelet nem mutatta mig ott voltunk.
Tegnap bereltunk biciklit es elkerekeztunk delebbre. Egy-ket partszakasz teljesen lakatlan csak rakok futkorasznak a homokban. Majd kovetkezo alkalommal megprobalok kepeket feltenni.
Vasarnap megyunk tovabb Mumbaiba, vagy regi neven Bombaybe ami biztos hiresebb lett a Getto milliomos utan. Ugynoksegek szerveznek par oras turakat a gettokhoz. Gondolkodunk rajta, mert allitolag a reszveteli dij teljes egeszeben a getto lakoihoz kerul igy ezzel tudnank egy kicsit segiteni oket.
Azt hiszem mara ennyit sikerul csak irnom, mert a domboru monitortol mar kiesik a szemem es a hatam mogott acsorognak az emberek, meg jo, hogy nem tudjak elolvasni amit irok.
Wednesday, 6 January 2010
Napsütötte Goa
Ma reggel újabb állatokkal ismerkedtünk meg. Szerencsére a házikónkba semmi se jött be este, de reggel sétáltunk egyet a parton és találkoztunk egy pár vizi élőlénnyel. Reggelente több millió kis kagylót kisodor magával a viz amik ahogy a partra érnek egyből befúrják magukat a homokba.
Kora reggel előjönnek a nagy rákok amik szintén a homokba ássák bele magukat. Majdnem átestem egy kb 80 centis kigyón. Közel hozzá meg találtunk egy nagyobb rákot, úgyhogy Lee egyből kitalálta, hogy ő odadobja a rákot a kigyónak és nézzük meg ki az erősebb. Vagy öt percig mindegyik mozdulatlanul figyelt, majd a kigyó elforditotta a fejét, a rák meg oldalazva gyorsan eliszkolt. Valószinü a kigyó felmérte, hogy a rák a páncéllal együtt túl ropogós eledel lenne, meg a nagy ollóival jól belemarna a bőrébe. Erről a bunyóról lemaradtunk. Közben találtunk egy pár csillagot. Eddig nekem a csillag csak száritott formában a tengerparti boltban, pirosra, lilára festve létezett. Szokatlan ennyi egzotikus állatot testközelben látni.
Mikor első napunkon reggel ötkor megérkeztünk, lementünk a partra ébredezni és ránktalált az egyik helyi vendéglős aki éppen a napágyakat pakolta ki reggel 6-kor. Azóta sikerült összebarátkoznunk az egész csapattal és minden nap ott eszünk. Nagyon finoman főznek és az étlapjukat bármelyik nagy étterem is megirigyelné. Tegnap este gyertyafénynél vacsoráztunk a homokban felállitott asztalnál. Napközben az ő nyugágyaikat használjuk és királyi ellátásban részesitenek bennünket pár rúpiáért. Nagyon barátságos emberek és mint megtudtuk reggel 6-tól este 10-ig dolgoznak heti 6 napban, úgyhogy mióta ezt megtudtam azon gondolkozom, hogy hogy maradnak ilyen életvidámak és barátságosak ennyi munka után. A kedvességért cserébe mi meg náluk eszünk iszunk és igy mindenki jól jár.
Egyetlen dolog nagyon idegesitő a strandon, méghozzá az árusok végeláthatatlan sora. Nincs öt perc nyugalma se az embernek, egymás után jönnek. Mindenféle bóvlit el akarnak adni. Elkezdtünk listát irni, hogy miket akartak eladni:
Egyetlen dolog nagyon idegesitő a strandon, méghozzá az árusok végeláthatatlan sora. Nincs öt perc nyugalma se az embernek, egymás után jönnek. Mindenféle bóvlit el akarnak adni. Elkezdtünk listát irni, hogy miket akartak eladni:
CD, hamis DVD, szári, ékszerek, henna tetoválás, ejtőernyőzés, eper, ananász, fejmaszirozó, kerámia elefánt, ruhák, fagyi, India fali térkép, cigaretta minden féle fajta és itt tényleg minden féle fajtára kell gondolni :) mint kiderült az ejtőernyős 20 éves gyerek egyben tetovál is és a ruhaárus csaj egyben manikürözik is. A nap végére már annyira lefáradtunk tőlük, hogy Lee kiirta a homokba, hogy NO. 
Egyedül egy hennatetoválást csináltattam az egyik árus csajjal aki hét hónapos terhes és fel alá mászkál a strandon egész nap. Szép lett és állitólag 3 hétig megmarad. 
Egyedül egy hennatetoválást csináltattam az egyik árus csajjal aki hét hónapos terhes és fel alá mászkál a strandon egész nap. Szép lett és állitólag 3 hétig megmarad. Tuesday, 5 January 2010
Első vonatút
Tegnap Kochiból Goa felé vették az irányt a hires hirhedt indiai vonaton. India túlnépesedett és a föld lakosságának egy hatoda ebben az országban él, ami azt jelenti, hogy minden túlzsúfolt, az utak, boltok és persze a vonatok is.
Már nem utaznak a tetőn ahogy azt régen szokták, de még mindig kiülnek a lépcsőre, vagy ha már nem férnek be akkor a lépcsőnél kapaszkodnak. Indulás előtt három nappal le kellett már foglalnunk a jegyünket. Szerencsére nekünk volt helyjegyünk ami "ágyjegy" is egyben, mert alvó kocsiba vettük. Vonaton utazni maga egy élmény Indiában. A szerelvény nagyon hosszú, szinte végeláthatatlan, sokféle különböző osztály van, ember legyen a talpán aki kiismeri magát. A mi utunk 14 órás volt, délután fél 3-kor indultunk és reggel fél 5-kor értünk oda. Az útikönyv szerint 1500 km a táv amit Kerala és Goa között megtettünk. Mellettünk egy indiai család ült, 85 éves dédnagypapa, anyuka, apuka és két gyerek. A foglalási listán az állt, hogy a bácsi alszik majd a legfelső ágyon, na a Leevel előre azon gondolkodtunk, hogy hogy fog ő oda felmászni, mert szegény alig birt odavánszorogni a botjával. Amikor a lefekvéshez került a sor (8.30) az anyuka kézzel lábbal elmagyarázta, hogy mi menjünk a két középső szintre, nagypapa meg marad lent és ő is a gyerekkel. Az alvókocsit valahogy úgy lehet elképzelni, mint a Máv gyorsvonat csak a kupék közötti ajtó és üveg nincs benne. Nyitott az egész és az egyik oldalon 6 ágy van, a másikon 2. Igazi osztálykirándulás hangulata van.
Persze a vonaton mindenki barátkozni akart velünk, főleg a gyerekek. Először izgultunk, hogy nem lesz mit ennünk és innunk ezért vettünk egy pár gyümölcsöt és vizet, de nem kellett csalódnunk, igazi indiai módon egymás után jöttek az árusok, kofi-kofi-kofi... isteni finom 20 forintos kávét és teát ittunk. Vacsoraidőben együtt megvacsoráztunk a gyerekekkel. Ők kézzel, mi kanállal. Az egyik család pálmalevélbe és újságpapirba csomagolta az ételt. A mi családunk meg két nagy táska élelmet hozott magával.
Sokkal kényelmesebbnek tartottam a vonatot, mint a repülőt. Kb 5 órát sikerült felületesen aludnom. Ez csúcs a repülős 20 perchez képest. Egyébként mondanom se kell, hogy volt minden a vonaton, bogarak, horkoló ember, a nagypapa krákogott meg hányt vagy kétszer... de mindent összevetve nem sokkal rosszabb a Máv gyorsvonatainál. Arról nem is beszélve, hogy a 14 órás út 1500 Forintba került.
Most Goán vagyunk, azon belül is a Benaulim nevű strandszakaszon. Gyönyörü idő van. Egy tengerparti bárban reggeliztünk. A szállásunk a tengerparton, a homokbucka mögött van és igazi hangulatos kis kókusz házikó. Elég nagy rések vannak a tetőnél úgyhogy további állatok felbukkanása várható. :) De erről majd legközelebb már biztos többet tudok.
Már nem utaznak a tetőn ahogy azt régen szokták, de még mindig kiülnek a lépcsőre, vagy ha már nem férnek be akkor a lépcsőnél kapaszkodnak. Indulás előtt három nappal le kellett már foglalnunk a jegyünket. Szerencsére nekünk volt helyjegyünk ami "ágyjegy" is egyben, mert alvó kocsiba vettük. Vonaton utazni maga egy élmény Indiában. A szerelvény nagyon hosszú, szinte végeláthatatlan, sokféle különböző osztály van, ember legyen a talpán aki kiismeri magát. A mi utunk 14 órás volt, délután fél 3-kor indultunk és reggel fél 5-kor értünk oda. Az útikönyv szerint 1500 km a táv amit Kerala és Goa között megtettünk. Mellettünk egy indiai család ült, 85 éves dédnagypapa, anyuka, apuka és két gyerek. A foglalási listán az állt, hogy a bácsi alszik majd a legfelső ágyon, na a Leevel előre azon gondolkodtunk, hogy hogy fog ő oda felmászni, mert szegény alig birt odavánszorogni a botjával. Amikor a lefekvéshez került a sor (8.30) az anyuka kézzel lábbal elmagyarázta, hogy mi menjünk a két középső szintre, nagypapa meg marad lent és ő is a gyerekkel. Az alvókocsit valahogy úgy lehet elképzelni, mint a Máv gyorsvonat csak a kupék közötti ajtó és üveg nincs benne. Nyitott az egész és az egyik oldalon 6 ágy van, a másikon 2. Igazi osztálykirándulás hangulata van.
Persze a vonaton mindenki barátkozni akart velünk, főleg a gyerekek. Először izgultunk, hogy nem lesz mit ennünk és innunk ezért vettünk egy pár gyümölcsöt és vizet, de nem kellett csalódnunk, igazi indiai módon egymás után jöttek az árusok, kofi-kofi-kofi... isteni finom 20 forintos kávét és teát ittunk. Vacsoraidőben együtt megvacsoráztunk a gyerekekkel. Ők kézzel, mi kanállal. Az egyik család pálmalevélbe és újságpapirba csomagolta az ételt. A mi családunk meg két nagy táska élelmet hozott magával.Sokkal kényelmesebbnek tartottam a vonatot, mint a repülőt. Kb 5 órát sikerült felületesen aludnom. Ez csúcs a repülős 20 perchez képest. Egyébként mondanom se kell, hogy volt minden a vonaton, bogarak, horkoló ember, a nagypapa krákogott meg hányt vagy kétszer... de mindent összevetve nem sokkal rosszabb a Máv gyorsvonatainál. Arról nem is beszélve, hogy a 14 órás út 1500 Forintba került.
Most Goán vagyunk, azon belül is a Benaulim nevű strandszakaszon. Gyönyörü idő van. Egy tengerparti bárban reggeliztünk. A szállásunk a tengerparton, a homokbucka mögött van és igazi hangulatos kis kókusz házikó. Elég nagy rések vannak a tetőnél úgyhogy további állatok felbukkanása várható. :) De erről majd legközelebb már biztos többet tudok.
Goa
Hello everyone. Let me quickly update you with what has been happening with us: In Kerala, we went on a boat trip to the lovely backwaters. It was very chilled and very green. We got to see some local "cottage industries" such as villagers making string from coconut husks, and the production of lime powder which is used for loads of things which I have forgotten. We also got to see some local fruits and spices growing like pomello, papaya, pepper, cinnamon ect. All very good. We also saw a giant iguana running away from our group by escaping up a tree! I also saw a snake in the water devouring a freshly caught fish. I did'nt get a picture though.
--------------------------------------------------------------------------------------------
We did our train trip to Goa last night leaving at 2:45pm and arriving at 5am this morning. A slight problem occurred before our departure as when I went to check the passenger list on the side of the train, I discovered that our name was not listed. Our designated seats in our designated carraige had someone elses name on them! After a bit of confusion from a lot of passengers in the same situation, we discovered that we were looking at the previous days passenger list. They had not stuck the new one on yet. Another lesson learn't. Check the date!
The sleeper train was a lot of fun. On the way I chatted to a group of local Kerala lads who were going to Goa for a week. The sleeping arrangements were sorted out with our neighbours as they wanted one of our bunks. We were more than happy to swap. There was plenty of food and drink on the train with numerous sellers wandering up and down the aisle selling everything you could ever need for a 14 hour train journey. I even had a cup of chai!!! I didn't really get that much sleep though. The neighbors wanted the beds set up at 8:30pm, but I suppose I only slept on and off between 11:30pm and 3:45am. I kept waking up in the night because I was cold!!!! Tip for next time is to wear my fleece!!! After arriving at Goa and leaving the train and making our way out of the station, we joined the taxi que and made arrangements for a taxi to take us to Benaulim beach. We had been unsure of which beach to go to beforehand and had Benaulim down as a possibility, but when we arrived at the taxi que and saw loads of hippy looking people and 24 hour ravers heading to other destinations except Benaulim, our final destination was decided. We wanted to spend our beach time in peace, not surrounded by cannabis smoke and strobe lights.....
As it was still dark when we arrived at Benaulim and most sensible people were still sleeping, we hung around on the beach until around 8am, watching the sun rise before going to find some accommodation.
A young guy from one of the beach huts arrived just after 6am and began setting things up for the day. He offered us the use of a couple of his chairs and checked every now and then that we were ok. I must admit that to start with I couldn't really understand him and we declined the use of his chairs as we thought that this would then lead us to having to spend money at his restaurant. We later realised that this wasn't the case though and that he was just being friendly. He also pointed us in the direction of a place to stay for about what he thought would be around 500 Rupees, but later, after putting our things in the room, we decided that it was too expensive as they wanted 800 rupees per night. We later decided that as we had only put our bags in the room before heading to the beach that we would leave. We snuck back into the room just after midday and removed our things, left the key in the door and left quickly for another place that we had found. On the way out someone spotted us from afar and began to shout something at us. But we didn't stop and just quickened our pace and left. Our new accomodation was a serious downgrade to a beachside coconut shack costing 250 Rupees a night. Much more suitable. The air conditioning was the holes in the sides lol. And we also had the beginnings of a hornets nest on the ceiling. The hornets nest was later moved by my cutting the top from a 2 litre water bottle and putting the nest into it. The bottle ended up on a pile of other discarded bottles. Was the change in accomodation the right choice?? Only time will tell.
We are not planning on doing much in Benaulim. Just chilling on the beach, swimming in the warm sea, eating cheap food and drinking cheap alcohol for the next 3 or 4 days ;-) Our next stop will be Mumbai and we will hopefully be sorting out the train ticket this afternoon.
Subscribe to:
Posts (Atom)