Megérkeztünk Mumbaiba

Tegnap este 11-kor 12,5 órás vonatút után megérkeztünk Mumbaiba. Az ülésünk be volt horpadva és fél órás ülés után már fájt a hátunk ezért eldöntöttük, hogy kinyitjuk az ágyakat és inkább fekszünk. Csodálatos volt reggel 10-től este 10-ig vizszintesben lenni. Közben egy részeg pasas kinézte magának az egyik üres helyet a mi részünkben és úgy csinált mintha oda szólna a jegyet ami szerintünk egyáltalán nem is volt neki, mert fel alá mászkált és egyszer se volt ott mikor jött az ellenőr. Az egyik szakaszon szerintünk pénzért el is adta azt az egy szabad helyet és egy egész család betömörült a fülkénkbe. Négyen kuporogtak az ágyon, ketten meg az alsó ágyakon ültek. Kb fél óra után szerencsére jött az ellenőr és elzavarta őket. Legközelebb okosabbak leszünk és ha lesz egy üres ágy akkor bepakoljuk oda a táskákat mielőtt valami zülött banda megint betelepülne.

Eldöntöttük, hogy mégse megyünk gettó túrára ugyanis nagyrészét tegnap láttuk a vonatból. Iszonyatos körülmények között laknak egyesek. Ha nem látom el se hiszem. Egymásra épült kis bádogdobozokban kuporog az egész család, nagymamától unokáig. Egy doboz biztosan nincs több, mint 20 négyzetméter. Rengeteg viskó egyből a sinek mellé épült és láttunk egy nagy dombot ahol az egész domboldal be volt épülve ezekkel a viskókkal. Ennél is szörnyűbb az a sok hajléktalan akit ma reggel láttunk, nekik még bádogviskóra se futja, egyszerűen kint alszik az egész család a járdán. A kis 2 éves forma koszos gyerekek meztelenül rohangálnak a porban. Elgondolkodtunk rajta, hogy egy ilyen gyerekre vajon milyen sors vár. Hajléktalannak születik és onnan nincs sok esélye kilépni. Mint legutóbb egy indiai férfitól megtudtuk itt nem kötelező iskolába járatni a gyereket, vagyis próbálták törvénnyel kötelezővé tenni, de pár száz rúpiával le lehet fizetni az ellenőröket. Most már értem, hogy miért láttunk annyi dolgozó gyereket iskolaidőben. Ezek után nem is csodálkozom, hogy a lakosság 40 százaléka analfabéta.

Mumbai biztos nem fog bekerülni a kedvenc városaink közé. Hatalmas ellentétek városa, a lakosság 55 százaléka a gettókban lakik, a másik oldalon meg több milliomos él itt, mint New Yorkban. A város formája egy rák ollójára hasonlit legjobban, közepében az Arab tengerrel. Van egy kialakitott strand a közepén, de fürödni nem lehet benne, mert a viz mérgező, a város szennyvizét simán beeresztik a tengerbe, egy-két helyen elviselhetetlenül büdös, ráadásul az egyik vége tele van hajléktalanokkal és vagy kétezer galambbal. Nem lenne csúnya ez az U alakú partszakasz, mert tele van felhőkarcolókkal, de annyira nagy a szmog, hogy alig lehet ellátni egyik végéből a másikba. Nem is tudtuk igazából jól lefényképezni.

Mumbaiban van a hires Bollywood ahol évente több filmet gyártanak, mint a világon bárhol máshol. A legtöbb film zenés, táncos, kis drámával, jó és rossz karakterrel és egy kis romantikával. A szobánkban van TV és tegnap este az egyik Bollywood adót néztük és megmondom őszintén, hogy mi halálra röhögtük magunkat rajta. Elég Görliman szinvonalú (Youtube-on Indian thriller néven fut). Öcséméknek üzenem, hogy a Görliman együttesnek van egy új videóklipje, érdemes a Youtube-on rákeresni. :)

Vettem tegnap egy indiai női magazint. Fő téma, hogy indiai, vagy nyugati stilusú ruhákba öltözzenek-e. Mindenki fehér bőrt akar ezért tele van fehéritőkrém reklámokkal. Vicces, hogy mi fehérek szoláriumba járunk, az indiaiak meg fehéritik magukat. Furcsa a sok gyémánt, meg márkás ruha reklámot látni mikor a nemzeti átlagkereset napi 200 Forintnak felel meg. Eldöntöttük, hogy Mumbaiban nem mászkálunk sötétedés után, inkább korán reggel útnak indulunk várost nézni, este meg nézzük a Bollywood TV a szobánkban. :) Ja egyébként a szobánk nagyon érdekes, mert nincs ablaka, valószinü a gardróbot alakitották át szobává. Szerencsére légkondink az van. Érdemes lenne külön könyvet irni a szállasainkról, egyik érdekesebb, mint a másik. Az internetes kávézókról nem is beszélve, ez a mostani fent van egy padláson és inkább létra az amin fel kellett másznunk, mint lépcső...