On the way to and in Udaipur

We have both been ill the past few days. We both had sore throats when we left Aurangabad. These symptoms then turned into full blown colds with runny noses and coughs to boot....Nice..Anyway we are starting to feel better now after dosing ourselves up with tablets, medicines and nasal spray.

So before we got to Udaipur we hung around all day in Aurangabad and then headed for the coach station. When we arrived it was clear everything wasn't good as we were passed on to a next door location. We were then told that our sleeper coach was not available and we had seats instead. We were then taken to another location and when the coach arrived, it was a sleeper..Ok we thought....The ride was bumpy but just as we were falling asleep about 21:30 we were offloaded onto another coach. It wasn't the sleeper...It was the seats....

We arrived in Ahmedabad about 8am the following morning and caught a rickshaw to the train station. There we decided that we would book into a restroom at the station and sleep a bit as we were both feeling bad with our colds and lack of good sleep. We later ventured from the safety of the station in the hope of finding a decent food restaurant (selling meat dishes). We failed and quickly headed home due to the pollution levels making it difficult to breath. We then caught a rickshaw to the other side of town heading for a recommended restaurant. We got there, found it and found that it was closed for renovation..We went back to the station and back to bed.....

We got the train ok that night at 23:00 and had a fairly good (but bouncy) journey to Udaipur. We arrived 30 mins early the next morning (and didn't realise again that we had reached our destination) and caught a taxi to the Lal Ghat area to look for accommodation.

We found a really nice place which is right in the middle of everything that is going on. We have been taking it really easy here and have not ventured very far, but we have been to the top of a close by hill which has a really good views over the whole of Udiapur.

The city is called the "Venice of India" and the part we are in has a large lake in the middle (lake Pichola) and is flanked by the Aravalli hills to the west with the city sprawling out from there. The streets are really narrow and the guesthouses and restaurants head in an upwards direction all claiming to have lakeside views. Having the best view, or having been mentioned in the last edition of Lonely planet seems to be the main priority here and I'm sure that there neighbours just add another level to their building just to get that little higher... and the best view......As the place has suffered from earthquakes in the past, I'm not sure that is the best policy, but there you go!

There are also a lot more tourists here, which on one hand is ok because we don't stick out as much, but on the other hand means that its a bit too touristyand prices are higher. You cant have it both ways though and we both like it here.

I had my first travellers haircut yesterday.. A local barber kept asking me to come to have a haircut, so I did. When I sat down he proceeded to lather up my face and give me a cut-throat razor shave. I thought we had misunderstood one another but was relieved when he proceeded to cut my hair after. That's the first time I have ever had a shave that way and probably the last as my face was burning after, probably because it has never been shaved so closely before lol,,,We've also both invested in large shawls to use on the sleeper trains because its cold on them at night and we have both bought handkerchiefs which we have taken to wearing "bandit style" when the smoke and crap belching out of the vehicles gets too much.

We also visited a localIndo-Aryan temple which I enjoyed as the people inside were playing music and celebrating there religion. It all seemed rather jolly ;-) and the city palace which to be honest we both found a little dull.

We leave tomorrow night at 22:20 on a sleeper train to Jaipur.

Day 19. Internet cafe in Aurangabad

So you now join me in an Internet cafe where we are counting down the hours til our next journey begins. We had to check out of our hotel at 07:30 this morning, but our coach doesn't leave until 16:30. As we have our rucksacks with us until then we are limited in what we can do. So here we are spending a couple of ours here! Our next journey see's us heading into Rajasthan; a 15 hour coach ride to Ahmedabad so that we can then catch the 23:00 train service to Udiapur.

Aurangabad has been good, the restaurants we have been using on either side of the hotel have been really good and we have both discovered that we like having "Dosa" for breakfast and I have never drunk so much "Masala chai". One thing that is bugging us a little is the constant attention we seem to be getting. Wherever we go we seem to be stared at! We are stared at by people on foot, whilst we are eating and by people from vehicles as we are walking. I swear that one day someone is going to crash their bike because they are to busy staring back at us instead of looking at the road ahead lol... We are beginning to understand how celebrities must feel with the constant attention and photographs. Now don't get me wrong, I accept that it may seem a little strange to see us walking around what seems to be a place that not too may tourists come to. And we don't mind saying hello to children, or women, or families and then having a photo with them, but what is too much is older men/teenagers wanting there picture taken all the time. Some ask if a photo is ok; others just sneakily aim there mobile phone or camera in our direction or gradually move nearer to us to get a photo of them next to us. We have now become wise to this and Eri usually hides behind me and I scowl lol. We are thinking of hiring one of those large security guards to ensure of secrecy lol. The fort at Dalautabad was really good yesterday. It involved a long walk through the layers of walls and a climb up to the top of the hill. Part of this climb involved going through some caves and up a large spiral staircase. All of this was done in complete darkness. On the ceiling all the time were hundreds of bats hanging upside down and occasionally flying around. The views at the end of the climb were quite something.

We were going to catch the local bus there, but in the end jumped into a shared taxi। Now when I say "shared" , I mean shared by not 4 or 5 people, but shared by 17 PEOPLE

lol...How the hell 17 got in the thing I will never know. We must of left with about 10 people on board but they kept stopping and picking up more. It was good fun though and we came back the same way.

Dalutabad erőd

Az Arungabadtól 17 km-re található Dalutabad erőd megmászását céloztuk be vasárnap. Az erőd az 1600-as években épült és valószinüleg az egyik legjobban védett erődök közé tartozott. Az épület maga egy kisebb hegy tetejére épült, körülötte több magas fal és egy mély mocsár olyan magas fallal, hogy még a hüllők se tudnak rajta felmászni. Ha valaki ezeken mind túljutott akkor a hegy belsejében egy korom sötét alagút vár rá kacskaringós lépcsővel aminek a tetején forró szurokkal várták a látogatót az őrök annak idején. Mi vittünk zseblámpát magunkkal, de igy is széditő volt a lépcső és nem tudom elképzelni, hogy valaki itt korom sötétben feljutott. Én elég gyorsan feljutottam a lépcsőn ugyanis az alagút belseje hemzsegett a denevérektől, fel se mertem nézni a plafonra, csak gyorsan feliszkoltam.

Az erőd legtetejéről gyönyörű kilátás nyilik a környező hegyekre. Az úton felfelé vagy húsz képet csináltak rólunk és velünk. A legvégén már kicsit beleuntunk, mert egy páran pofátlanul csak odaálltak mellénk, hogy fényképezkedjenek velünk és meg se kérdezték, hogy beleegyezünk-e. Egy egész osztállyal is le kellett fényképezkednünk, mert állitólag még nem láttak külföldieket korábban. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, mindegyikkel kezet kellett fognunk. Rengetegen köszöntek az úton, megkérdezték, hogy honnan jöttünk, mi a nevünk, stb. A Lee is sokszor azt mondja, hogy Magyarországról jött, mert akkor előbb békénhagyják, mert sokan nem is hallottak még Magyarországról. Tegnap is valaki megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy "Hungary", mire ők meg, -"Hong Kong?" Kitaláltuk, hogy legközelebb valami marhaságot válaszolunk, hogy ne legyen unalmas. Én azt mondom, hogy Nigériából jöttem, Lee új szakmája pedig állat plasztikai sebész.

Tegnap ittunk frissen préselt ananászlevet miután lejöttünk a hegyről. Kicsit féltem, hogy most elkapom a hasmenést, ugyanis a férfi belevágott jeget az italba. A nagy tömb jeget meg egy kukoricás zsákban tartotta a napon, de eddig úgy néz ki, hogy egyben maradunk.

Az erődhöz dzsippel mentünk ami az úton felvett egy csomó utast. Ahogy néztem kb 9 személyes lett volna az autó, de sikerült 17 embert, egy nagy zsákot és egy műanyag ládát is bezsúfolni. Jellemző itt, hogy mindenen többen utaznak, mint kéne. A család autója a robogó amin hihetetlen módon 2 felnőtt és 2 gyerek simán elfér. Ritkán látni biciklit, vagy motort egy emberrel. Múltkor az egyik két személyes riksából 3 felnőtt és 6 gyerek szállt ki. Kiváncsi vagyok milyen hosszú életű itt egy robogó.

Aurangabad. Day 17

To begin with: Is anyone that I sent a link to for this blog reading this? I haven't seen many comments from you on here. Let me know all this writing isn't in vain please lol...

So now we are in Aurangabad. Its a nice place; not to busy and the people are friendly. The reason for our stay here was to visit the Ellora caves which are about 20km away. We went there yesterday and had a really good day (see pics on Eri's post too)

Whilst here we also discovered that there is mini Taj mahal (ordered by the originals son) and that there is a large fort nearby with a hilltop view. The weather is also cooler here making the dash for shade (no sea here) less urgent. We also have a decent hotel room (with a window) and a comfy bed. Stopping here has also given me the chance to wash some clothes. I have discovered a new found definition of what to wear here. It goes a little like this:

1) Dirty but not smelly = wearable

2) Dirty and slightly smelly = wearable

3) Dirty and really smelly = time to wash

After washing my clothes return to option 1 ie they are still dirty but not smelly.

I also thought that I would include a little map of where we are and were we have been.

Here it is:

Arungabad és Ellora

Vegre magunk m0g0tt hagytuk Mumbait es csutortok hajnalban megerkeztunk Arungabadba, Mumbaitol keletre 350 km-re. A mostani szallasunk egesz kellemes, kenyelmes aggyal es neha meg langyos viz is folyik a csapbol. Egy banatom van csak, meghozza, hogy a legtobb etterem szigoruan vegetarianus, ami azt jelenti, hogy meg tojas sincs reggelire. Nem panaszkodunk, mert igy is finomakat eszunk es valamilyen krumplis, lisztes keverekb0l nagyon finom omletteket sutnek, de azert most mar megennek egy jo kis porkoltet nokedlival.

Ebben a varosban kevesebb turista van ami annyit jelent, hogy lepten nyomon bamulnak minket mintha valami ufok lennenk es egyfolytaban fenykepezkednek velunk. Nem lehet egyszeru eletuk a sztaroknak. :)
Tegnap helyi busszal kimentunk a hires Ellora sziklatemplomokhoz ami az UNESCO vilag0r0kseg resze. Egy hegyoldalbol faragtak ki tobb szaz ev munkajaval 34 templomot IE 600 k0rul. A templomok egy 2 km hosszu hegyvonulatban helyezkednek el, keleten a buddhista, k0zepen a hindu, majd a dzsain templomok. Lenyugozo latvanyt nyujt mindegyik, foleg ha arra gondolunk, hogy ezek a gyonyoru epuletek egy domboldalbol lettek kezzel kifaragva. Sokkal nagyobb hirnevet erdemelnenek.

A templomoknál lévő park tele volt majmokkal. Vettünk pörkölt mogyorót, hogy megetessük őket, de számomra elég félelmetesek voltak, mert néha összeverekedtek a mogyorón. Kb. az ötödik próbálkozás után mertem a tenyeremből megetetni az egyiket kisebb majmot.

A mai kirándulásunk helyszine a következő képen látható:

Ugye, hogy úgy tünik mintha a Taj Mahalnál lettünk volna? Pedig nem, a képen a mini Taj látható ami Arungabadban van és az eredeti Taj-t épitő nagymogul fia épitette. Az épület belsejében temette el a feleséget. Nem néz ki rosszul ahhoz képest, hogy ez egy sirhely.

Mai bejegyzésem végére egy poénos kép amit a helyi TV-ből fényképeztem. A videóklippben a pasas egy csibetelepen énekelt, gondolom a csirkéket biztatta, hogy gyorsabban hizzanak. :)

Time to leave Mumbai

So I think you can guess that Mumbai is not my favourite place. There are some nice places it is true, but generally we find it too busy. The traffic is mental and trying to cross the road is a joke. Pedestrians have no rights on the road at all it appears. The law of the road seems to be the biggest things wins and pedestrians are the smallest and lose every time. There are also too many people and too many sellers and beggars for our liking. I must warn some of you know that when I return to the UK and you should happen to say "hello" or "hello friend" to me and I ignore you, I apologise. To us at the moment those 2 words usually mean: 1) I want some money, or 2) I want to sell you something..We have both now become oblivious of those words which is a shame really as some of these people may well just want to talk, but because of our experiences so far we are choosing not to get involved. The beggars are the worst as the minute they see us walking along, the kids are sent out on a mission to say "hello", tap us and walk along with us until we give up some money or they see that it just isn't going to happen. There is some major poverty in this country and Mumbai probably shows that more than anywhere we have seen so far. There are shops selling top notch goods with guards on the door on one side of the street and a homes made of corrugated metal are on the other side of the street.

We both decided before we arrived that we were not going to give any money out as where would you stop? You could go along all the time giving out your money. We are both giving extra anyway...Everything we buy we pay more for. I have now noticed that a lot of things like water and snacks have prices printed on them. Lets take yesterday for instance when I popped out across the road to buy a 1 litre bottle of water. The printed price on the bottle was 14 Rupees. The shop owner gave me change for 16 Rupees. I asked him why he charged me 16 Rupees when the price was 14 Rupees.. Do you know the answer I got?????
THE CHILLING FEE lol...14 Rupees was the price for room temperature water. 16 Rupees was the price for chilled water..I had to laugh. Now 2 Rupees if nothing to me, but it is getting silly that mostly everyone tries to charge more because I come from abroad. I've noticed it happening more and more. Just another one of those things I suppose.

So tonight we leave on an overnight train for Aurangabad. We arrive at 4am in the morning (another great time lol) and will hopefully only be here for a few days whilst we take in the Ellora caves before moving on into Rajasthan. Once again this is all dependant on onward travel availability. This time we are hoping to try an overnight coach out.

The sun tan is coming along fine and I'm now totally comfortable in walking along in flip flops, but my clothes are now in need of a serious wash. Hopefully that is something that I will be able to do at our next location. We are also hoping that the weather is going to warm up in Delhi as they have had deaths due to the cold and it has apparently been very foggy at times. I didn't come to India for cold and fog lol.

Lehet Mumbait szeretni?

Ma este végre itthagyjuk Mumbait ami az itt töltött három nap alatt sajnos nem zárta magát a szivembe. Gondolkodtunk, hogy vajon miért lehet Mumbait szeretni, de egy-két válasznál több nem jutott eszünkbe.

Tegnap is ugyanolyan szmog volt, mint hétfőn igy még mindig nem sikerült egy normális képet csinálnunk az öbölről. Csak hogy elképzelhető legyen mekkora is ez a szmog, tegnap a fekete nadrágom 4 órás sétálás után szürkévé változott és a lábfejemen vastagon állt a por. A kéregetők csak jönnek egymás után és a kisgyerekek a legpofátlanabbak, sétálnak veled és ütögetik a karodat a kitárt tenyerükkel. Tegnap már nagyon a türelmem vége felé jártam. Mindezt tetézi, hogy az utakon való átkelés külön müvészet, van néhol lámpás gyalogátkelő, de sok helyen mintha nem is létezne, zöldön is ugyanúgy mennek az autók 3-4 sávban, arról nem is beszélve, hogy a gyalogátkelőn állnak meg ha néha megállnak.

Ezt mind összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nem szeretem Mumbait. Az egy pár jó dolog közt tudnám megemliteni a vallási sokszinüséget és a modern kávézókat, éttermeket ahol egy kicsit el lehet bújni ha már nagyon eleged van a szmogból és a városból.

Tegnap megpróbáltuk meglátogatni a párszi vallásúak "Csend tornyát" ahol a halottjaikat helyezik el. A könyv szerint szigorúan el van zárva az épület a nyilvánosság elől és ez sajnos igaz is, nagy kőfalakkal van az épület körülzárva és fegyveres őr ül a bejáratnál ahová csak párszik mehetnek be. A párszik a földet és a tüzet szentnek tartják ezért nem temetik, vagy hamvasztják el a halottaikat hanem a Csend tornyába viszik fel őket ahol aztán a munka a keselyükre van bizva. A halált a gonosz ideiglenes győzelmének tekintik, a halott tisztátlan a szemükben, és igyekeznek minél hamarabb (lehetőleg még a halál napján) megszabadulni tőle. Állitólag Freddie Mercury is e vallás hive volt.

Meglátogattunk egy dzsainista templomot. A dzsainok azon felül, hogy vegetáriánusok semmi olyan zöldséget nem esznek meg ami a föld alatt nő, pl. krumplit, hagymát, répát, stb, mivel minden élőlény elpusztitásától tartózkodnak és attól tartva, hogy esetleg egy bogárban kárt tesznek inkább lemondanak ezekről a zöldségekről. Sokan annyira komolyan veszik az élőlények védelmét, hogy az utcán, vagy a templomban járva cirokseprüvel tisztitják maguk előtt az utat ahová lépni fognak, nehogy véletlenül rálépjenek egy bogárra. Furcsának találtuk, hogy a templomban miért hordanak száj- és orrmaszkot és mikor utánaolvastunk kiderült, hogy ezzel védekeznek bárminemü kis élőlény véletlenszerü belélegzése ellen.

Tegnap kisétáltunk Mumbai hires szabadtéri mosodájához, a Dhobi Ghathoz ahol naponta több ezer szorgos ember mossa, püföli tisztára a város szennyesét. A kis vályúkban rettentő koszosnak nézett ki a viz, de a felakasztott ruhák tisztának tüntek, a fehér is gyönyörüen csillogó volt.

A szállásunk a gagyi kategória alján helyezkedne el ha lenne ilyen kategória. Ugye ablak az nem volt a szobában, de volt két olyan luxus kategóriás dolog, mint légkondi és szines TV. Az ágyban fekve egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög, mire kiderült, hogy a légkondiból jön a viz. Gondolom nagyon figyelnek a karbantartásra. Egyik éjjel megébredtem, mert nagyon meleg volt. Bekapcsoltam a légkondit ami zuhanyszerüen először hideg vizet fújt ki magából. Lee szerint ez volt a reggeli zuhany, mert a hotelban reggelente nem volt amúgy viz.

Rengeteg furcsasággal találkozunk. Tegnap egy pasas tiszta meztelenül mászkált az utcán. Azt hiszem 20 év múlva is lesz miről mesélnünk..