Wednesday, 13 January 2010

Lehet Mumbait szeretni?










Ma este végre itthagyjuk Mumbait ami az itt töltött három nap alatt sajnos nem zárta magát a szivembe. Gondolkodtunk, hogy vajon miért lehet Mumbait szeretni, de egy-két válasznál több nem jutott eszünkbe.

Tegnap is ugyanolyan szmog volt, mint hétfőn igy még mindig nem sikerült egy normális képet csinálnunk az öbölről. Csak hogy elképzelhető legyen mekkora is ez a szmog, tegnap a fekete nadrágom 4 órás sétálás után szürkévé változott és a lábfejemen vastagon állt a por. A kéregetők csak jönnek egymás után és a kisgyerekek a legpofátlanabbak, sétálnak veled és ütögetik a karodat a kitárt tenyerükkel. Tegnap már nagyon a türelmem vége felé jártam. Mindezt tetézi, hogy az utakon való átkelés külön müvészet, van néhol lámpás gyalogátkelő, de sok helyen mintha nem is létezne, zöldön is ugyanúgy mennek az autók 3-4 sávban, arról nem is beszélve, hogy a gyalogátkelőn állnak meg ha néha megállnak.

Ezt mind összevetve azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nem szeretem Mumbait. Az egy pár jó dolog közt tudnám megemliteni a vallási sokszinüséget és a modern kávézókat, éttermeket ahol egy kicsit el lehet bújni ha már nagyon eleged van a szmogból és a városból.

Tegnap megpróbáltuk meglátogatni a párszi vallásúak "Csend tornyát" ahol a halottjaikat helyezik el. A könyv szerint szigorúan el van zárva az épület a nyilvánosság elől és ez sajnos igaz is, nagy kőfalakkal van az épület körülzárva és fegyveres őr ül a bejáratnál ahová csak párszik mehetnek be. A párszik a földet és a tüzet szentnek tartják ezért nem temetik, vagy hamvasztják el a halottaikat hanem a Csend tornyába viszik fel őket ahol aztán a munka a keselyükre van bizva. A halált a gonosz ideiglenes győzelmének tekintik, a halott tisztátlan a szemükben, és igyekeznek minél hamarabb (lehetőleg még a halál napján) megszabadulni tőle. Állitólag Freddie Mercury is e vallás hive volt.

Meglátogattunk egy dzsainista templomot. A dzsainok azon felül, hogy vegetáriánusok semmi olyan zöldséget nem esznek meg ami a föld alatt nő, pl. krumplit, hagymát, répát, stb, mivel minden élőlény elpusztitásától tartózkodnak és attól tartva, hogy esetleg egy bogárban kárt tesznek inkább lemondanak ezekről a zöldségekről. Sokan annyira komolyan veszik az élőlények védelmét, hogy az utcán, vagy a templomban járva cirokseprüvel tisztitják maguk előtt az utat ahová lépni fognak, nehogy véletlenül rálépjenek egy bogárra. Furcsának találtuk, hogy a templomban miért hordanak száj- és orrmaszkot és mikor utánaolvastunk kiderült, hogy ezzel védekeznek bárminemü kis élőlény véletlenszerü belélegzése ellen.

Tegnap kisétáltunk Mumbai hires szabadtéri mosodájához, a Dhobi Ghathoz ahol naponta több ezer szorgos ember mossa, püföli tisztára a város szennyesét. A kis vályúkban rettentő koszosnak nézett ki a viz, de a felakasztott ruhák tisztának tüntek, a fehér is gyönyörüen csillogó volt.
A szállásunk a gagyi kategória alján helyezkedne el ha lenne ilyen kategória. Ugye ablak az nem volt a szobában, de volt két olyan luxus kategóriás dolog, mint légkondi és szines TV. Az ágyban fekve egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valami csöpög, mire kiderült, hogy a légkondiból jön a viz. Gondolom nagyon figyelnek a karbantartásra. Egyik éjjel megébredtem, mert nagyon meleg volt. Bekapcsoltam a légkondit ami zuhanyszerüen először hideg vizet fújt ki magából. Lee szerint ez volt a reggeli zuhany, mert a hotelban reggelente nem volt amúgy viz.
Rengeteg furcsasággal találkozunk. Tegnap egy pasas tiszta meztelenül mászkált az utcán. Azt hiszem 20 év múlva is lesz miről mesélnünk..

No comments: