Singapore

We arrived in Singapore Changi airport on Friday 7th May at 1:30am, just in time for the MRT to stop running. We knew this when we booked the flight and thought that we would be able to sleep it out in the airport until the morning. After all, we have all seen the pictures of people doing that, so we thought "why not us"??? Except that Changi budget terminal is very small and not big on comforts. So we caught the free connection coach to terminal 2...Only to find that it was freezing cold (the air con was super efficient), the chairs were designed so that sleeping on them was not possible (the bit were you sit curled up at the sides, and only the super brave and super padded out took on this impossible task), all the premium spots were taken so we headed to Burger king. After eating some food we tried to lay out on the bench seats but did not feel comfortable sleeping there. Eri did not think it was cool that I was lying next to a stack of trays containing burger buns!!!!!! So we walked around in pursuit of somewhere to lay our tired bodies and in the end settled for a cold, hard tiled floor near an entrance sandwiched in between a row of chairs and an ornamental garden. I think we maybe slept for about 40 mins before we woke, feeling worse than we did before....

At 05:40am we caught the MRT to Aljunied station which lies just to the east of the main city. We lay about some more (this time in a little park outside the station) and waited a few hours before we went to our accommodation to drop of our bags.. As Singapore is an expensive place, we elected to stop in the most reasonable place that we could find.....Dorm beds (10 pound each a night). Once our bags were left we headed for Singapore zoo for the day.

Singapore zoo is the best zoo I have ever been too (and I thought Colchester zoo was good). The habitat and conditions for the animals is really good (Well as good as it can be for a captive animal). Nowhere in the zoo did I see a bored animal pacing up and down, and some of the displays/shows that were put on were really good. We both especially enjoyed the feeding time for the Inuka the polar bear. We also went to the night safari which gave us a chance to see nocturnal animals that are usually asleep during the day or not very active.






During our stay we also explored the Raffles area of town along the riverfront, visited the famous Merlion statue, went to China town and went shopping in the malls of Orchard road (twice...we both really needed some new clothes lol).

Singapore is a very clean, organised city that is easy (and cheap) to get around. Not once did we see gangs of kids hanging around, graffiti or anything that looked like crime. I'm sure there probably is that stuff going on but it gave the impression of a very nice place. There were lots of bans on things like no eating or drinking on the trains or stations and various others signs warning not to do this or that, backed up by various fines. But it must work because no-one did anything prohibited and not once in our 4 days stay did we see any police, or ambulances.




On Monday 10th May we flew bode farewell to Singapore and flew with Air Asia to Kota Kinabalu (KK to everyone..Its easier!) in Malaysian Borneo.

Szingapúr

A Tiger Airways-el repültünk Hanoiból Szingapúrba a lehető legrosszabb időben, éjjel 2 órái landolással, de gondoltuk, hogy igy legalább megspórolunk egy éjszakát ebben a drága városban. Az első metró fél 6-kor megy a reptérről igy az útlevélellenőrzés után még volt kb 3 óránk. Az utasok többsége próbált a padokon, a földön, vagy a Burger Kingben aludni. Lee is megpróbálkozott a Burger Kingben való alvással és talált magának egy padot két raklap hamburger zsemle között, de az én hangos röhögésemtől nem tudott aludni.

Hostelben foglaltunk magunknak három éjszakára szállást mivel a hotelek túl drágák. Az első este hat emberrel, majd a második két este két thai csajjal osztoztunk a szobán. Még soha nem aludtam hostelben, de ez a két szingapúri egész kellemes élmény volt, mert mindkettő tiszta és csendes volt és még reggelit is kaptunk.



A korábbi indiai és vietnámi káosz és kupi után egész sokkoló volt Szingapúr. Igazi élmény volt a zebrán átkelni annélkül, hogy valaki el akarna a motorral ütni. Igazából már az élmény volt, hogy volt egyáltalán zebra és jelzőlámpák. Egyből jobban éreztem magamat és reggeltől estig mászkáltunk.

Az első nap elmentünk az állatkertbe ami hatalmas élmény volt. Úgy van megépitve mintha egy nagy esőerdőben lenne. Az állatok egy része szabadon mozog, nincsenek ketrecek, pl az orángutánok szabadon mászkálnak a fákon és be lehet közéjük sétálni.

A gibbonok tiszta őrültek voltak, mint mindig. Az egyik teljesen bevadult és össze-vissza csapkodta a leveleket és fejjel lefelé csüngött a fán. Az egyik nagy kedvencünk a jegesmedve volt akinek a medencéje üveg mögött van és igy lehet látni ahogy úszik. A páviánok szokás szerint akcióztak és nekiálltak az üveg előtt párosodni ami haláli, mert tele volt az állatkert gyerekekkel. Mondanom se kell, hogy tele volt a ketrecük kis páviánokkal.

A második napon az Éjjeli Szafariparkba mentünk ahol az éjszakai állatokat lehet megfigyelni ami jó ötlet, mert ezek az állatok többsége a normál állatkertben napközben csak alszik igy halál unalmasak. Lee beráncigált a nagy denevérek közé amik szabadon röpködtek mellettünk, az egyik fajta másfél méteres szárnyszélességgel..

Szingapúrban egész évben nagyjából 32 fok van magas páratartalommal. Csajok gondoljatok bele mennyivel több ruhánk lenne ha csak egy szezonra kéne vásárolni. :) A harmadik nap elmentünk az Orchard Rd nevű bevásárlóutcába ami tömve van hatalmas plázákkal. Már ránkfért, hogy lecseréljük egy-két ruhánkat amik igencsak elkoptak mióta itt vagyunk. Ez a hely igazi paradicsom a nőknek! Karácsony óta nem voltunk moziban úgyhogy egy filmet is megnéztünk.

Ha Szingapúr igazi paradicsom a bevásárlóknak akkor még nem emlitettem a rengeteg éttermet ahol jobbnál jobb ételeket kaphatunk a világ minden részéről. Az egyik helyen találtam magyar szalámis szendvicset. Megkóstoltunk egy csomó mindent és az izetlen vietnámi ételek után kész élmény volt újra finomságokat enni.

Négy napot töltöttük a városban, de mikor eljöttünk úgy éreztem, hogy még mindig nem láttunk semmit. Az országban szigorú törvények vannak, halálbüntetés droggal való kereskedelemért, hatalmas birság szemetelésért, közterületen való cigizésért, a WC le nem húzásért és a többi, de ennek következtében szép rend és tisztaság van mindenhol és még este se félő végigmenni az utcán. Ez a kis kiruccanás abszolút kellemes élmény volt és bármikor szivesen visszamennék. Az ország brit gyarmat volt és a mai napig látni ezt. Végig az volt az érzésem, hogy egy trópusi Londonban vagyok. Főleg mivel az eső is esett egy párszor és a szingapúriak lekoppintották a London Eye-t és megtoldották 15 méterrel igy most ez a világon a legmagasabb.

Hanoi

Tegnap este elmentünk a hanoi-i vizi bábszinházba. A szinház pár évvel ezelőtt vendégszerepelt a Sziget fesztiválon ahol sikerült kb 5 percet elcsipnem az előadás végéből. A vizi bábozást az észak vietnámi rizsföldeken élő emberek találták ki és a technikáját nagy titokban tartják nehogy valaki leutánozza őket. Szinpad helyett egy nagy medence volt a szinházban és a művészek elbújva valahonnan hátulról hosszú, viz alatti botokkal mozgatták a figurákat amik igy úgy tüntek mintha a vizen sétálnának. Varázslatos, mert a bábuk kezeit, lábait és fejét is mozgatják. Az ember végig azon gondolkodik, hogy hogy is csinálhatják.

Ma reggel elmentünk a Ho Chi Minh mauzóleumba ami az egyik legszürreálisabb vietnámi élményem. Fegyveres, diszruhába öltözött katonák hada vigyázza a mauzóleumot kivül-belül. Fényképezőgépet, mobil telefont szigorúan tilos bevinni, átvilágitják az embert és ha valaki nincs tisztelettudóan felöltözve akkor egyből el is zavarják. Ahogy megérkeztünk befordult egy pár kirándulóbusz egy csapat úttörő nyakkendős iskolással akik miután leszálltak a buszról elkezdtek a téren három vörös zászló mögött masirozni. Úgy éreztem mintha visszamentünk volna az időben. A mauzóleumot örző katonák szigorú tekintetétől meg lehet ijedni és úgy gondoltam, hogy egy rossz mozdulat és lelőnek. Ho Chi Minh bebalzsamozott testét látni elég sokkoló élmény. Üvegkoporsóban fekszik, összekulcsolt kézzel, ősz hajjal és szakállal. Minden év végén három hónapra átszállitják Oroszországba ahol "restaurálják". Mire kijöttünk a mauzóleumból az úttörő gyerek katonás rendben szépen felsorakoztak a téren a vörös zászlók mögött és valaki egy mikrofonon keresztül nagy hévvel beszélt hozzájuk és minden második szava Ho Chi Minh volt. A mai napig ő az egyes számú nemzeti hős és ez nem is fog soha megváltozni.

Ha Long bay

Ha Long Bay in the gulf of Tonkin has an area of around 1,553km², including 1,960 islands of various sizes mostly of limestone, 989 of which have been given names. The core of the bay has an area of 334km² with a high density of 775 islets. The limestone in this bay has gone through 500 million years of formation in different conditions and environments. The evolution of the karst in this bay has taken 20 million years under the impact of the tropical wet climate.

Ok, so I didn't compose the above text. Wikipedia did!!!!! But Ha Long Bay is truly spectacular.



Back to the trip.... After a 4 hour coach journey we boarded our boat and went out into the bay around the islands until we reached a large cave called Thien cung grotto. The cave is illuminated with coloured lights which give it a real atmosphere.



In the strange formations of rock and stalactites and stalagmites there are lots of animal and people shapes to be seen. We then went to another cave (not so good) and then back on the boat to a floating village to transfer into the 2 person kayaks. We paddled around for around 30 minutes during sunset and then it was back onto the boat for a change of clothes and food. At this point it would have been nice to have a shower, but we were told that there was no water too shower until the morning!!!! We slept overnight on the boat (with the cockroaches!!!)



Next day we awoke at 7 for breakfast (we could have got up at 5 for sunrise except it was cloudy) and then went to Cat Ba island. This is a large island that houses a national park. In the park we followed a trail going 250 meters up a large hill/mountain of rock. At the top was a rickety, rusty looking observation tower which had a sign stating "Maximum 5 people". I climbed the first few stairs following Eri, but then had a change of heart about going up as it was windy, cloudy and I couldn't guarantee that 15 people wouldn't follow me up to the top thus compromising the structure and my safety...So I came down shortly followed by Eri....

We were then taken to our hotel and the rest of the day was 'free time'. I'm not sure what we were supposed to do with this free time as there was nothing to see.....

Day 3 was a waste too. We given breakfast (one baguette, one piece of butter and one piece of jam), herded onto a bus, driven to the port (eventually), herded onto the boat with another group, went back to the mainland, waited 1 hour at the roadside for the bus, drove for 5 minutes until we stopped for lunch and then drove back to Hanoi arriving at 5:40pm.. As you can see day 3 was a bit of a waste, as was the 2nd part of day 2.

Day 1 was the highlight (and with hindsight we should have only have done a 2 day trip, not 3) but our tour guide did his best to ruin it for us all with his authorative, rude shouting at us. He ordered us all around as if we were prisoners..."Give me your passports", "You, move here" "Hurry up" "Why aren't you spending an extra 50.000 dong to go on an extra boat ride"......
He got into a row with one guy because he had brought his own alcohol aboard and wasn't willing to pay 35 US Dollars for a bottle of whiskey from the boat. At one point I told him to stop shouting at me as if I were a dog and he generally was an irritation to everyone. Luckily we had a good group of people on board and I think the guides stupidness brought us all closer together. Eri and I spent the night chatting with 3 other guys on the middle deck of the boat staying up til gone midnight drinking wine (our latest night ever...We sure know how to party!!!!!!)

We are leaving Vietnam tonight, flying to Singapore for a few days.

Ha Long-öböl

Ha Long-öböl Vietnám északi részén, Hanoitól 3 órás útra található. Kb 2.000 több száz méter magas mészkőszikla emelkedik ki a zöld vizből és ettől olyan érzése van az embernek mintha egy más világban járna. Nekem az Avatar cimű film lebegő sziklái jutottak eszembe róla.
Megnéztünk egy cseppkőbarlangot amit az egyik sziklában fedeztek fel 1993-ban miután egy halász meglátott egy majmot ahogy az bemászott az egyik üregen át. A barlang meglepően nagy volt és szépen ki volt világitva különböző szinekkel. Az emberek mindenfélét beleképzelnek a cseppkövekbe, volt ott elefánt, medúza, kéregető asszony, teknős és még sorolhatnám, bár kell egy kis fantázia, hogy ezek mind lássuk.

Hanoiból fizettünk be egy három napos útra amiből egy estét a hajón, egyet egy szigeten töltöttünk. Este az öböl olyan részén kötöttünk ki ahol 360 fokban körülvettek minket a sziklák. Gyönyörű volt. Kajakoztunk az öbölben amit előtte még soha nem próbáltam, de nagyon tetszett úgyhogy azt hiszem a Fertőn is ki fogjuk próbálni.

A hajóút nagyon nyugis lett volna ha nem lett volna egy ökör túravezetőnk aki azt képzelte, hogy katonai kiképzőtáborban van és folyamatosan emelt hangon utasitgatta az embereket, hogy ki mit csináljon, de most azonnal. Tapasztalatunk szerint a vietnámiak abszolút nem vendégszeretők, főleg nem északon és sokszor úgy éreztük, hogy egyenesen utálják a külföldieket, vagy csak addig kedvesek mig el nem vették tőled a pénzt, utána már egy mosoly se jár. Kár, mert az ország tele van gyönyörű hegyekkel, öböllel, tengerparttal és még sorolhatnám, de nem hiszem, hogy mi vissza fogunk ide jönni.

Szerencsénkre egész jó kis csapat jött össze a túrára és rekordot döntve egészen éjfélig fent maradtunk beszélgetni ami nem nagyon jellemző, mert általában a nappal kelünk és vele fekszünk, mint a helyiek. Minden csapatban van egy orosz pont úgy, mint minden szines ásitásban van egy répa. :) A mi orosz családunk apukájáról 100 méterről lehetett látni, hogy honnan jött, de ha valaki nem jött volna rá a CCCP-s pólójáról tuti le tudta volna olvasni. Ha nem éppen az orosz pólójában volt akkor a szinskála minden árnyalatát felvonultató pálmafás Hawaii ingekben és szinben abszolút nem passzoló nadrágokban és szandálban diszelgett delfines bőröndöt húzva maga után. Az egyik ebédnél mellénk ültek amitől egyből meg is ijedtem, mert eszembe jutott, hogy az oroszok hogy viselkednek az ételosztásnál (a zsebüket is megtömik rizzsel csak mert ingyen van). Apuka evett is vadul, de az volt a szerencsénk, hogy nem volt valami gyors a pálcikával igy nekünk is maradt étel.

A vietnámi ételek nem hiszem, hogy a nagy kedvenceink közé tartoznak pedig mi aztán mindent megeszünk. Itt már reggelire is levest esznek tésztával amit egyszer kóstoltam, de csak viz és tészta pár szem zöldséggel és egy kis hússal iz nélkül. Hoznom kellett volna egy kis Erős Pistát, hogy feltúrbózzam az ételeket, mert a legtöbb étel izetlen. Reggelire legtöbbször egy bagettet ettünk egy darab Mackó sajttal, vagy lekvárral. A kávéba belekevernek valamilyen gyomorforgató édes szirupot úgyhogy szépen arról is leszoktam itt. A nemzeti eledel nem meglepő módon a rizs amit olyan finoman készitenek, vagy olyan jó minőségű, hogy akár minden nélkül is meg lehet enni. Majdnem minden ételt rizzsel szolgálnak fel úgyhogy hamarosan már rizsmérgezést kapunk. A legtöbb fő étel sertést, csirkét (kigyót, békát, kutyát, macskát) és csikokra vágott párolt zöldséget tartalmaz. Nem valami változatos. Legtöbbször csak azért ettünk, mert éhesek voltunk, nem az élvezet miatt, mint például Indiában.

Ha Long-öbölről nem nagyon lehet mit irni, inkább látni kell. Leirhatatlanul gyönyörű csak kár, hogy Vietnámban van és a barátságtalan helyiek elrontják egy kicsit az élményt.