Ha Long-öböl Vietnám északi részén, Hanoitól 3 órás útra található. Kb 2.000 több száz méter magas mészkőszikla emelkedik ki a zöld vizből és ettől olyan érzése van az embernek mintha egy más világban járna. Nekem az Avatar cimű film lebegő sziklái jutottak eszembe róla. 
Megnéztünk egy cseppkőbarlangot amit az egyik sziklában fedeztek fel 1993-ban miután egy halász meglátott egy majmot ahogy az bemászott az egyik üregen át. A barlang meglepően nagy volt és szépen ki volt világitva különböző szinekkel.
Az emberek mindenfélét beleképzelnek a cseppkövekbe, volt ott elefánt, medúza, kéregető asszony, teknős és még sorolhatnám, bár kell egy kis fantázia, hogy ezek mind lássuk. 
Hanoiból fizettünk be egy három napos útra amiből egy estét a hajón, egyet egy szigeten töltöttünk. Este az öböl olyan részén kötöttünk ki ahol 360 fokban körülvettek minket a sziklák. Gyönyörű volt. Kajakoztunk az öbölben amit előtte még soha nem próbáltam, de nagyon tetszett úgyhogy azt hiszem a Fertőn is ki fogjuk próbálni.
A hajóút nagyon nyugis lett volna ha nem lett volna egy ökör túravezetőnk aki azt képzelte, hogy katonai kiképzőtáborban van és folyamatosan emelt hangon utasitgatta az embereket, hogy ki mit csináljon, de most azonnal.
Tapasztalatunk szerint a vietnámiak 
abszolút nem vendégszeretők, főleg nem északon és sokszor úgy éreztük, hogy egyenesen utálják a külföldieket, vagy csak addig kedvesek mig el nem vették tőled a pénzt, utána már egy mosoly 
se jár. 
Kár, mert az ország tele van gyönyörű hegyekkel, öböllel, tengerparttal és még sorolhatnám, de nem hiszem, hogy mi vissza fogunk ide jönni.
Szerencsénkre egész jó kis csapat jött össze a túrára és rekordot döntve egészen éjfélig fent maradtunk beszélgetni ami nem nagyon jellemző, mert általában a nappal kelünk és vele fekszünk, mint a helyiek. Minden csapatban van egy orosz pont úgy, mint minden szines ásitásban van egy répa. :) A mi orosz családunk apukájáról 100 méterről lehetett látni, hogy honnan jött, de ha valaki nem jött volna rá a CCCP-s pólójáról tuti le tudta volna olvasni. Ha nem éppen az orosz pólójában volt akkor a szinskála minden árnyalatát felvonultató pálmafás Hawaii ingekben és szinben abszolút nem passzoló nadrágokban és szandálban diszelgett delfines bőröndöt húzva maga után.
Az egyik ebédnél mellénk ültek amitől egyből meg is ijedtem, mert eszembe jutott, hogy az oroszok hogy viselkednek az ételosztásnál (a zsebüket is megtömik rizzsel csak mert ingyen van). Apuka evett is vadul, de az volt a szerencsénk, hogy nem volt valami gyors a pálcikával igy nekünk is maradt étel. 
A vietnámi ételek nem hiszem, hogy a nagy kedvenceink közé tartoznak pedig mi aztán mindent megeszünk. Itt már reggelire is levest esznek tésztával amit egyszer kóstoltam, de csak viz és tészta pár szem zöldséggel és egy kis hússal iz nélkül. Hoznom kellett volna egy kis Erős Pistát, hogy feltúrbózzam az ételeket, mert a legtöbb étel izetlen. Reggelire legtöbbször egy bagettet ettünk egy darab Mackó sajttal, vagy lekvárral. A kávéba belekevernek valamilyen gyomorforgató édes szirupot úgyhogy szépen arról is leszoktam itt. A nemzeti eledel nem meglepő módon a rizs amit olyan finoman készitenek, vagy olyan jó minőségű, hogy akár minden nélkül is meg lehet enni. Majdnem minden ételt rizzsel szolgálnak fel úgyhogy hamarosan már rizsmérgezést kapunk. A legtöbb fő étel sertést, csirkét (kigyót, békát, kutyát, macskát) és csikokra vágott párolt zöldséget tartalmaz. Nem valami változatos. Legtöbbször csak azért ettünk, mert éhesek voltunk, nem az élvezet miatt, mint például Indiában.
Ha Long-öbölről nem nagyon lehet mit irni, inkább látni kell. Leirhatatlanul gyönyörű csak kár, hogy Vietnámban van és a barátságtalan helyiek elrontják egy kicsit az élményt.
Megnéztünk egy cseppkőbarlangot amit az egyik sziklában fedeztek fel 1993-ban miután egy halász meglátott egy majmot ahogy az bemászott az egyik üregen át. A barlang meglepően nagy volt és szépen ki volt világitva különböző szinekkel.
Az emberek mindenfélét beleképzelnek a cseppkövekbe, volt ott elefánt, medúza, kéregető asszony, teknős és még sorolhatnám, bár kell egy kis fantázia, hogy ezek mind lássuk. 
Hanoiból fizettünk be egy három napos útra amiből egy estét a hajón, egyet egy szigeten töltöttünk. Este az öböl olyan részén kötöttünk ki ahol 360 fokban körülvettek minket a sziklák. Gyönyörű volt. Kajakoztunk az öbölben amit előtte még soha nem próbáltam, de nagyon tetszett úgyhogy azt hiszem a Fertőn is ki fogjuk próbálni.
A hajóút nagyon nyugis lett volna ha nem lett volna egy ökör túravezetőnk aki azt képzelte, hogy katonai kiképzőtáborban van és folyamatosan emelt hangon utasitgatta az embereket, hogy ki mit csináljon, de most azonnal.
Tapasztalatunk szerint a vietnámiak 
abszolút nem vendégszeretők, főleg nem északon és sokszor úgy éreztük, hogy egyenesen utálják a külföldieket, vagy csak addig kedvesek mig el nem vették tőled a pénzt, utána már egy mosoly 
se jár. 
Kár, mert az ország tele van gyönyörű hegyekkel, öböllel, tengerparttal és még sorolhatnám, de nem hiszem, hogy mi vissza fogunk ide jönni.
Szerencsénkre egész jó kis csapat jött össze a túrára és rekordot döntve egészen éjfélig fent maradtunk beszélgetni ami nem nagyon jellemző, mert általában a nappal kelünk és vele fekszünk, mint a helyiek. Minden csapatban van egy orosz pont úgy, mint minden szines ásitásban van egy répa. :) A mi orosz családunk apukájáról 100 méterről lehetett látni, hogy honnan jött, de ha valaki nem jött volna rá a CCCP-s pólójáról tuti le tudta volna olvasni. Ha nem éppen az orosz pólójában volt akkor a szinskála minden árnyalatát felvonultató pálmafás Hawaii ingekben és szinben abszolút nem passzoló nadrágokban és szandálban diszelgett delfines bőröndöt húzva maga után.
Az egyik ebédnél mellénk ültek amitől egyből meg is ijedtem, mert eszembe jutott, hogy az oroszok hogy viselkednek az ételosztásnál (a zsebüket is megtömik rizzsel csak mert ingyen van). Apuka evett is vadul, de az volt a szerencsénk, hogy nem volt valami gyors a pálcikával igy nekünk is maradt étel. 
A vietnámi ételek nem hiszem, hogy a nagy kedvenceink közé tartoznak pedig mi aztán mindent megeszünk. Itt már reggelire is levest esznek tésztával amit egyszer kóstoltam, de csak viz és tészta pár szem zöldséggel és egy kis hússal iz nélkül. Hoznom kellett volna egy kis Erős Pistát, hogy feltúrbózzam az ételeket, mert a legtöbb étel izetlen. Reggelire legtöbbször egy bagettet ettünk egy darab Mackó sajttal, vagy lekvárral. A kávéba belekevernek valamilyen gyomorforgató édes szirupot úgyhogy szépen arról is leszoktam itt. A nemzeti eledel nem meglepő módon a rizs amit olyan finoman készitenek, vagy olyan jó minőségű, hogy akár minden nélkül is meg lehet enni. Majdnem minden ételt rizzsel szolgálnak fel úgyhogy hamarosan már rizsmérgezést kapunk. A legtöbb fő étel sertést, csirkét (kigyót, békát, kutyát, macskát) és csikokra vágott párolt zöldséget tartalmaz. Nem valami változatos. Legtöbbször csak azért ettünk, mert éhesek voltunk, nem az élvezet miatt, mint például Indiában.
Ha Long-öbölről nem nagyon lehet mit irni, inkább látni kell. Leirhatatlanul gyönyörű csak kár, hogy Vietnámban van és a barátságtalan helyiek elrontják egy kicsit az élményt.
No comments:
Post a Comment