Hanoi

Tegnap este elmentünk a hanoi-i vizi bábszinházba. A szinház pár évvel ezelőtt vendégszerepelt a Sziget fesztiválon ahol sikerült kb 5 percet elcsipnem az előadás végéből. A vizi bábozást az észak vietnámi rizsföldeken élő emberek találták ki és a technikáját nagy titokban tartják nehogy valaki leutánozza őket. Szinpad helyett egy nagy medence volt a szinházban és a művészek elbújva valahonnan hátulról hosszú, viz alatti botokkal mozgatták a figurákat amik igy úgy tüntek mintha a vizen sétálnának. Varázslatos, mert a bábuk kezeit, lábait és fejét is mozgatják. Az ember végig azon gondolkodik, hogy hogy is csinálhatják.

Ma reggel elmentünk a Ho Chi Minh mauzóleumba ami az egyik legszürreálisabb vietnámi élményem. Fegyveres, diszruhába öltözött katonák hada vigyázza a mauzóleumot kivül-belül. Fényképezőgépet, mobil telefont szigorúan tilos bevinni, átvilágitják az embert és ha valaki nincs tisztelettudóan felöltözve akkor egyből el is zavarják. Ahogy megérkeztünk befordult egy pár kirándulóbusz egy csapat úttörő nyakkendős iskolással akik miután leszálltak a buszról elkezdtek a téren három vörös zászló mögött masirozni. Úgy éreztem mintha visszamentünk volna az időben. A mauzóleumot örző katonák szigorú tekintetétől meg lehet ijedni és úgy gondoltam, hogy egy rossz mozdulat és lelőnek. Ho Chi Minh bebalzsamozott testét látni elég sokkoló élmény. Üvegkoporsóban fekszik, összekulcsolt kézzel, ősz hajjal és szakállal. Minden év végén három hónapra átszállitják Oroszországba ahol "restaurálják". Mire kijöttünk a mauzóleumból az úttörő gyerek katonás rendben szépen felsorakoztak a téren a vörös zászlók mögött és valaki egy mikrofonon keresztül nagy hévvel beszélt hozzájuk és minden második szava Ho Chi Minh volt. A mai napig ő az egyes számú nemzeti hős és ez nem is fog soha megváltozni.