Már egy hete nem irtam a blogra. Egyszer próbálkoztam a fővárosban, de 5 perc után rosszul lettem az internetkávézóban. Továbbra is 35 fok körül van és még mindig nem szabadultam meg a nepáli virustól. Vannak napok amikor jól vagyok aztán egy napig megint rosszul. Hétfőn továbbutaztunk a tengerpartra, mert már nem birtuk a hőséget. Most a Sihanoukville nevű tengerparti városban vagyunk, azon belül is egy csendes partszakaszon, Victory beach-en. Itt nincs dübörgő zene, csak egy pár fehér öregember huszonéves khmer csajjal. A szállásunk egy fa bungaló ami a tengerpartra vezető domb alján van egy dzsungel közepén. Mivel a bungaló fából ácsolt és tele van résekkel ezért nem csak ketten lakjuk hanem vannak új barátaink is, a kis gyikok, nagyobb gekkók, pók és hangyák. Annyira le vagyunk már lassulva, hogy már az se érdekel ha a gekkó belemászik a szemetes vödörbe, hogy megegye a keksz maradékot. Vigan eléldegélünk egymás mellett. :)
Stressz nem nagyon ér minket, olvasunk, ha meleg van bemegyünk a vizbe, a Lee az óriáshangyákat figyeli... nem tudom hogyan fogunk visszailleszkedni augusztustól.
Szombaton továbbhajózunk egy lakatlan szigetre (hogy teljesen kikapcsolódjunk a sok stressz uán :) ) ami 45 km-re van a parttól. Pár halász van csak a szigeten és három újonnan épitett bungalófalu elszórtan. Ma találkoztunk a tulajjal, hogy megbeszéljük a részleteket. Nincs áram a szigeten, igazi Robinson Crusoe féle élmény lesz. Állitólag gibbonok ugrálnak este a bungaló tetején. :) Most kezdik az emberek felfedezni a környező szigeteket és biztos nem fog sokáig tartani mig megjelenik az első Tesco, úgyhogy gyorsan kihasználjuk a lehetőséget amig lehet.
Tegnap elmentem orvoshoz aki nem igazán tudta elsőre beazonositani, hogy mi bajom lehet ezért vért vettek és megállapitotta, hogy valamilyen krónikus gyomorfertőzésem van. Kaptam három gyógyszert. Bizom benne, hogy segiteni fognak.
Mivel a lakatlan szigeten nem lesz internet ezért legközelebb csak akkor irok ha visszajöttünk Victory Beachre ami kb egy hét. Telefonunk megint nincsen, mert nem találunk hálózatot.
Közben megkaptuk a vietnámi vizumot ami április 15-től egy hónapig érvényes. A tengerpart után Vietnámba megyünk.
Stressz nem nagyon ér minket, olvasunk, ha meleg van bemegyünk a vizbe, a Lee az óriáshangyákat figyeli... nem tudom hogyan fogunk visszailleszkedni augusztustól.
Szombaton továbbhajózunk egy lakatlan szigetre (hogy teljesen kikapcsolódjunk a sok stressz uán :) ) ami 45 km-re van a parttól. Pár halász van csak a szigeten és három újonnan épitett bungalófalu elszórtan. Ma találkoztunk a tulajjal, hogy megbeszéljük a részleteket. Nincs áram a szigeten, igazi Robinson Crusoe féle élmény lesz. Állitólag gibbonok ugrálnak este a bungaló tetején. :) Most kezdik az emberek felfedezni a környező szigeteket és biztos nem fog sokáig tartani mig megjelenik az első Tesco, úgyhogy gyorsan kihasználjuk a lehetőséget amig lehet.
Tegnap elmentem orvoshoz aki nem igazán tudta elsőre beazonositani, hogy mi bajom lehet ezért vért vettek és megállapitotta, hogy valamilyen krónikus gyomorfertőzésem van. Kaptam három gyógyszert. Bizom benne, hogy segiteni fognak.
Mivel a lakatlan szigeten nem lesz internet ezért legközelebb csak akkor irok ha visszajöttünk Victory Beachre ami kb egy hét. Telefonunk megint nincsen, mert nem találunk hálózatot.
Közben megkaptuk a vietnámi vizumot ami április 15-től egy hónapig érvényes. A tengerpart után Vietnámba megyünk.
2 comments:
Szerintem elég gázok az új barátaitok...én tuti nem szívesen aludnék mindenféle "holmik" társaságában!Biztosan azért írsz ilyen ritkán a blogra is ,mert túl lazultál :) Mielőtt haza jöttök menjetek majd el valami pörgősebb vidékre,mert a sok lakatlan szigetes élmény után ti sokkot fogtok kapni attól ami a "mi" világunkban van.Ha siettek,kijöhettek majd velünk SKC meccsre szurkolni:)!
Sziasztok! Jaj Erika ,remélem most már jobban leszel. Majd a lakatlan sziget jót tesz.Főleg a gibbonok! Már aggottam (szokás szerint),hogy nem írsz. De most tudom ,hogy egy darabig ne várjak. puszi ,javulást! anyu.
Post a Comment