Delhi

Azt hiszem hat hét mocsok és szmog után kicsit kezdünk már kiszeretni Indiából. Eldöntöttük, hogy a barátunk esküvője után egyből továbbindulunk Varanasiba, a Gangesz partjára, de ott is csak egy estét fogunk tölteni és péntek reggel továbbvonatozunk északra ahonnan röpke 2,5 órás buszút után megérkezünk majd a nepáli határhoz, ahol átsétálunk egyik oldalról a másikra, elintézzük a vizumot és péntek este ha minden jól megy már Nepálban alszunk. Jó lesz már egy kis vérfrissités és nyomortanyák helyett szép hegyek.

A ma reggeli vonat katasztrófális volt. Hiába volt mindenkinek lefoglalva a helye, az ülő embereken kivül még vagy 200 másik betuszkolta magát a szerelvénybe és hihetetlen módon a csomagtartótól kezdve a lépcsőig mindenhová befészkelték magukat. Sikerült összeszólalkoznunk egy pár idiótával akik úgy látták, hogy a Lee és köztem lévő helyre (egymással szemben ültünk) még ketten állva beférnének. Ezt tetőzte mikor egy pár hülye gyerek felszállt a vonatra hangfallal és mikrofonnal és úgy gondolták, hogy akkor ők most elkezdenek hare krisnázni 120 decibellel. Szerencsére kéznél volt a füldugóm. A vonatról való leszállás is kalandos volt mivel tömve volt az egész folyosó, lépcsők, egy gombostűnyi hely nem volt. Nem a fő megállóhelyen, Új Delhi állomásnál szálltunk le hanem a térképen kinéztünk egy, a szállodához közelebbit. Mikor már leszálltunk akkor láttuk, hogy ez nem igazán turistás hely és rajtunk kivül egy darab fehér ember se volt. Kiléptünk az állomásról és egy szál riksasofőr se rohant oda, hogy majd ő elvisz minket. Nekünk kellett riksát keriteni ami, mint kiderült nem egyszerű ugyanis senki nem tudta, hogy hol van a szállásunk, hiába mutattunk térképet nekik, azt se tudták, hogy melyik oldalról kell nézni, de helyette vagy huszan körbeálltak minket csodálkozva. Biztos nem sűrűn látnak fehér embert azon az állomáson. Szerencsére egy nagyon kedves ember jött a megmentésünkre aki beszélt egy kicsit angolul és valahonnan szerzett egy riksát és még az árat is kialkudta nekünk ami meglepően fele annyiba került, mint amit általában tőlünk kérnek.

A szállásunk a legjobb ahol eddig voltunk, őrök vigyázzák a kapukat. Van egy nyugati szinvonalú étterem is a hotelben ahol hat hét után végre igazi európai ebédet ettünk, finom gombakrémlevest és csirkét tejszines szósszal zöldségekkel. Jól esett egy kis "luxus", még soha nem örültem ennyire az ebédnek. A csirke is igazi csirkemell volt és nem csontok csirkecafatokkal. A szállás árában benne van a klubszoba használata ahonnan most irok. Csak mi ketten garázdálkodunk itt az ingyenes internettel, amúgy a madár se jár erre. Van billiárdasztal, TV, szobabicikli, társasjátékok, tiszta Hawaii. Itt most újra kezdünk visszaszeretni Indiába.

Farewell Taj Mahal

We went to see the Taj Mahal yesterday getting up at 6am to be there for sunrise, only to find out that the ticket office we planned to get our tickets from at the eastern gate had moved 1km down the road, so we arrived about 15 mins after sunrise but it was still good. The shere size of the thing is amazing! And so much marble, all polished, carved and inlaid with precious stones. We took many pictures (some of which you can see on Eri's blog entry as well as mine).



















I am almost recovered from my illness now and the antibiotics seem to have done the trick. We also recovered from our biggest crisis of the trip so far when our all-in-one mains/USB charger decided not to work anymore! Having thought that there was no way that we could get it repaired in Agra; we did! We also found another plug doing the same thing for 150 INR. Therefore I was much displeased when the guy who mended our original wanted to charge us 450 INR!!! Initially his son had said it would be about 200 INR and at the time I said that we could discuss the matter if it was fixed. After some discussion with his father I settled at paying 150 INR.

I think we are getting quite good at this bartering business now (even though I probably am not lol). When I get qouted a price that sounds too high (which with experience we usually are) I usually show a look of shock on my face, and offer something around 30% of that price. Thats obviously too low and their turn to look shocked, and we end up somewhere in between 75% to 60% of the initial price. I will then usually offer 35/40% and see what happens..Hopefully ending up around the 50% mark. If we are bargaining for a rickshaw journey it is much too our advantage, because many drivers want to take us and I can offer our custom to the lowest price. Its all part of the fun, but sometimes (as in the multi charger case) it is annoying that such a high price is being asked. Even the guy who sold me the new one and his pharmacist son laughed and said the price was extortionate!!!

Anyway, we are off to Delhi on the train tomorrow morning (Mon) so that we can attend the wedding on Tuesday. We then leave Delhi on Wed evening heading to Varanasi. We will stop there for 2 days max, before heading off into Nepal. We are both looking forward to seeing Nepal. We both want to see the Himalayas and a little break from India will do us good.

Tádzs Mahal

Akkor közkivánatra irok a Tádzs Mahalról. :)

Korán keltünk, hogy napfelkelténél nézzük meg, ami 7:05 perckor van. Na már 6:30-kor hosszú sor állt a kapunál és kiderült, hogy jegyet az 1 km-re található jegyirodában kell vennünk. Felbaktattunk az irodába, megvettük a jegyet ami 750 rúpia (kb 3 ezer Ft) külföldieknek, 20 rúpia (80 Ft) indiaiaknak, szép különbség. Az indiaiaktól nem is kéne pénzt kérni, mert többe kerül a jegy kinyomtatása. Visszaballagtunk a kapuhoz és beálltunk a külön nőknek és külön férfiaknak fenntartott sorba. Naná, hogy a női sor kétszer olyan lassú volt, mert az összes fehérnép nagy retikülökkel jött és mire azt átkutatták addig a másik oldalon két férfi átjutott.

A Tádzs, ami egy siremlék az 1600-as években épült az uralmon lévő mogul Shah Jahan megrendelésére aki elhúnyt harmadik, kedvenc feleségének Mumtaz Mahalnak épitette miután az a 14. gyerekük szülésébe belehalt. Az épület iszlám stilusú és márványból készült, türkiz, jáspis, zafir kövekkel vannak a minták kirakva, a bejáratnál a Koránból származó imákkal. Az oldalsó négy oszlopot úgy épitették, hogy kifelé dőljön és igy egy esetleges földrengéskor ne a főépületre essen. A nap minden szakában más szinben pompázik az épület. Mi reggel hófehérnek láttuk, majd szürkébbnek és naplementekor sárgának. Kicsit csalódtunk, hogy este nincs kivilágitva, de végülis ez egy mauzóleum, lehet, hogy emiatt nem világitják ki.

Mind a négy oldalon található bejárat ami a nyolcszög alakú középső nagy terembe vezet ahol a feleség, majd később az épitettő férj lett eltemetve. Eredetileg a férj a folyó túlpartjára akart magának egy fekete kőből készült Tádzs Mahalt épitettetni, de ez soha nem valósult meg, mivel a fia a Tádzs közelében lévő erődbe zárta apját aki az ablakából egyedül feleségének siremlékét látta és pár év után börtönbe zárva halt meg.

Az oldalsó kép a főépület egyik kamraszerű bemélyedésében készült és igy jobban elképzelhető, hogy milyen nagy is a Tádzs.

Lee már sokkal jobban érzi magát, úgy néz ki használt a kólaárustól vett antibiotikum. Közben elromlott az univerzális töltőnk ami az összes kütyünket tölti, fényképezőgépet, Nintendot, telefonokat.. hát mit ad isten a kólaárusnak még töltője is volt. :) Egyre jobban vegetáriánusok leszünk ugyanis tegnap láttam egy hentest aki a félig nyitott boltban, a poros földön egy fatuskón darabolta a húst. Ma reggel pedig láttuk, hogy hogyan szállitják az árut. Egy pasas tekert a biciklin, a csomagtartóra meg fel volt dobva egy fél disznó aminek a farka még a bicikli oldalán lógott. Hetek óta csak zöldséges ételeket eszünk. :)

Agra

Hello. We finally left Udaipur and are now in Agra. The Taj Mahal looks awesome and we have a view of it from our hotel bedroom. In fact we can even see it from bed. On the train journey here we finally got the train class right and travelled on AC2 which meant it was warm, more secure and we had a curtain around our compartment. The only bad thing was that I was/am ill (again) so I slept like crap with a temperature, aches and pains and just a general feeling of weakness. Luckily I found a medical store close by here and after a quick phone consultation via mobile phone to the guys brother, I was sold some antibiotics. Couldn't happen in the uk lol. Needless to say I am not feeling much better so perhaps what I was sold is a load of rubbish....or something for some completely different ailment.

Tomorrow we go into the Taj Mahal. We are planning to go there for sunrise as it should look really good then and we will get there before the coach parties arrive. Today we went around to the back view of the Taj. We were walking there and were crossing the Yamuna river (over a railway bridge) when we decided to go back as a couple of groups of kids kept on following us asking for Rupees. We tried stopping a few times, ignoring them, talking Hungarian, telling them to F**! off..But nothing seemed to deter them. And, as the scenery on the other side of the bridge looked decidedly poorer, we decided that we should get a rickshaw. We backtracked to the road and decided to get a cycle rickshaw (to be environmentally friendly) after some haggling to get him down from 80 INR to 40 INR we were off. When I say off, we were moving until we reached an incline going up to the road bridge.

Despite the peddler standing up and peddling hard we weren't moving very fast. We started to feel bad. We were only paying the guy 40 INR for this!!!! Once we reached the other side we were ok but when we reached another incline and he got off and started pushing, I got off and helped him. We got taken our location, he waited for us (probably he needed the rest), he brought us back, we gave him 100 INR for his trouble and took a photo with him and his trusty steed. Now that we have sampled a cycle rickshaw, Eri wants to take a camel drawn carriage.

Hopefully there will be some Taj Mahal pictures on here soon but at the moment this PC is not playing ball and we cannot upload any.

Thanks for reading..See you

Agra

12 órás vonatút után tegnap délben megérkeztünk Agrába. Hiába vettünk drágább, jobb osztályra szóló jegyet, azért itt se nagyon tudtunk aludni, mert a vonat egész úton zötyögött és úgy éreztem, hogy kiráz a bőrömből. Az oldalamon nem is nagyon tudtam feküdni, mert eldőltem volna minden egyes ugratónál. Annyi előnye volt a légkondis hálókocsinak, hogy meleg volt és adtak párnát és takarót. Amit észrevettünk az az, hogy ez a szerelvény tele volt kövér indiaiakkal ami valószinű a jólét jele, mert az olcsó osztály tele szokott lenne csont és bőr emberekkel, azért fér el hét ember egy ülésen. :)

Agra egy koszos és ronda város. Igaz nem is számitottunk semmi jóra, mert még az indiaiak is azt mondták Udaipurban, hogy Agra koszos és az emberek erőszakosak. Valószinű ha nem lenne nekik a Taj Mahal és az erőd a kutya se jönne ide. A vonatablakból mást se lehetett látni csak szeméthegyet és nyomornegyedeket. Az emberek a város szélén fa- és nádtákolmányokban laknak. Ahogy kiléptünk a vonatból már a riksa-és taxisofőrök majd szétszedtek bennünket. Néha szeretnék egy kicsit sötétebb bőrt, hogy ne viritsak ennyire száz méterről! :) Az értünk tartó harc a végén majdnem verekedésbe torkollott, elkezdtek üvöltözni egymással, mi meg jót röhögve leléptünk.
A szállásunk úgy néz ki belülről, mint egy alpesi faház, csodálatos rózsaszin Barbie ágyneművel. A legfelső szinten vagyunk és az ágyból rálátunk a Taj Mahalra ami sajnos este nincsen kivilágitva. Az éttermek is a tetőteraszokon vannak és majdnem mindegyikről szép kilátás van. A Tajról majd legközelebb bővebben irok, ugyanis csak holnap reggel megyünk be megnézni. Ma zárva volt és holnap reggel 6-ra akarunk odamenni, hogy a napfelkelténél szép képeket csináljunk. Átmentünk ma biciklis riksával a folyó túlpartjára (ez a riksa olyan, amit egy öregember tekert mig mi ketten hátul ültünk, néha furán éreztem magamat és a Lee egyszer le is szállt, mert szegény öreg nem tudott feltekerni a dombon) Elvileg gyönyörű a Taj a túlpartról, mert a folyóban tükröződik az egész épület. Na ja, ha lett volna viz a folyóban, ugyanis egy két pocsolyán kivül ki volt száradva az egész.

Szegény Lee elkapott valamilyen baktériumos gyomorrontást. Nekem szerencsém van, mert a maláriatablettám antibiotikum és véd a baktériumos nyavalyáktól is. Elmentünk a sarki gyógyszertárba, hogy megkérdezzük hol lehet antibiotikumot feliratni. Erre a gyógyszertáros férfi - aki valószinű nem is ott dolgozott, mert a szomszéd üditős boltból ugrott át - felhivott valakit telefonon akinek a Lee elmondta a tüneteit és ezután a polcról leszedtek egy dobozt amire nagy piros betűkkel rá van irva, hogy csak orvosi vényre kapható és útmutató persze nincs a dobozban. Na hát igy vettünk egy doboz antibiotikumot az utcán ahol orvos helyett a kólaárus nézett ránk.

Utolsó nap Udaipurban

Ma végre továbbutazunk Udaipurból. Már nagyon ellustultunk a vége felé úgyhogy jó lesz egy kis levegőváltás. Ma este fél 11-kor indul a vonatunk és délelőtt 11-kor ér Agrába ahol végre meglátjuk a Taj Mahalt. A vonatokon rengeteg különböző osztály van és most az egyik légkondicionált, zárt, őrökkel örzött szerelvényre vettünk jegyet ahol csak két ágy van egy oldalon, igy nem kell egy harmadik személlyel osztoznunk és állitólag ezen az osztályon az indiai középréteg utazik. Azt hiszem a fagyoskodás és Mumbai után - mikor heten betömörültek egy ágyra - kicsit elment a kedvünk a normál hálókocsitól ahol egy rakás ember fel-alá mászkál jegy nélkül és a szabad ágyra várnak, mint a keselyük. Háromszor annyiba került a mostani osztály, de a biztonság érdekében döntöttünk úgy, hogy ráköltjük az extra pénzt és még igy is olcsóbb, mint egy Sopron-Budapest vonatjegy.

Örömmel olvastuk a hozzászólásokat Anyutól és Bakiéktól. Köszönjük szépen. Ezt is megértük, hogy Anyu szájbergyerek lett és kilöki a Sumért a gép elől! :))

Jót nevettünk egyik nap az egyik étteremben mikor bejött két európai csaj. Fogalmuk nem volt az ételekről, a legalapvetőbb dolgokra is rákérdeztek majd nagy hanggal kijelentették, hogy ők szeretik a füszeres ételeket, hozzon nekik valami olyat a pincér. Na én már rosszat sejtettem, ugyanis Indiában minden alapjáraton füszeres, még a tea is. A gyerekek már kisbaba koruktól eszik a sok füszert, az éttermekben nincs gyerekmenü, ők is ugyanazt a csipős curryt eszik, mint a felnőttek. Mióta itt vagyunk sokszor vettünk sós chipset, mert az az egyetlen dolog itt amiben nincs hat féle füszer. Na a pincér hozott füszeres kaját a csajoknak, két perc után csak azt láttam, hogy levegő után kapkodnak és sorra rendelték az újabb kólát. A következtetés? Soha ne kérjünk füszeres kaját Indiában és akkor csak tiz féle füszer lesz az ételünkben.

Csak úgy általában

Még mindig Udaipurban vagyunk. Múltkor már átkiabált az egyik boltos az utca túloldaláról, hogy "Ó hosszú idő!" Már megismernek minket ami azt is jelenti, hogy megtanulták, hogy nem veszünk semmit és nem akarnak mindenáron berángatni a boltjukba.

Az egyik sarki árus mint kiderült járt Magyarországon. Magyar barátnője volt 1,5 évig és meg is látogatta őt otthon. Hihetetlen, de járt Sopronban és ivott Sopronit. :) Meg elvitték bográcsos pálinkás kertipartiba is. Nagyon tetszett neki Magyarország és azt mondja, hogy a magyar emberek barátságosak.

Ma felmásztunk egy kisebb hegyre egy parkban. A park belépős volt és mindenféle hős indiaiak szobrával volt tele. 20 rúpia volt a belépő ami azt jelentette hétfő délben, hogy szinte üres volt az egész park és nagy csend volt. Rájöttünk, hogy újabban a csendért és nyugalomért fizetünk, mert a parkban legalább senki nem jött oda kérdezgetni, hogy honnan jöttünk, adjunk 1 rúpiát, tollat, mifenét. Van a városban egy kéregető öregember aki azt hajtogatja, hogy "one zero, one zero", azaz adjunk neki 10 rúpiát. Szerencsétlen nem tanulta meg a tizet, inkább azt mondja, hogy egy nulla, egy nulla. :)

Amit nem vesz be a gyomrom az a sok buzulós férfi és fiú. Az indiai kultúrában nem megengedett, hogy férfi és nő kézenfogva menjen az utcán, vagy csak megérintsék egymást nyilvános helyen. Ez jó vicc abban az országban ahonnan a Kama Szutra származik... De ellenben a férfiak úgy tapogathatják egymást ahogy akarják. Kézenfogva, összekarolva mennek az utcán. Tegnap lenéztünk a tópartra este és a srácok egymás ölében ültek, meg egymást ölelgették és állitólag nem vonzódnak egymáshoz ez csak egy természetes viselkedés. Két perc után eljöttünk a helyről, nem akartuk a romantikus hangulatukat megzavarni. A furcsa dologhoz még hozzátartozik, hogy Indiában pár évvel ezelőtt még törvényben tiltották a homoszexualitást. Aki mégis az volt az úgy védte ezt ki, hogy harmadik nem lett. Csatlakozott az eunuchokhoz, levágták a férfiasságát és beöltözött száriba. Itt hirjának hivják ezt a harmadik nemet és szerencsénk is volt eggyel találkozni mikor Mumbaiba mentünk vonattal. Odajött hozzánk az egyik kéregetni, de messziről lehetett látni, hogy fiús vonásai voltak a szári ellenére.

Ma venni akartunk egy üdvözlő kártyát a barátunk esküvőjére. Ami otthon sima ügy lenne itt ez nem olyan egyszerű. Először is nem láttunk sehol kártyákat, helyette lehet venni miniatür festményt amit beletesznek egy összehajtott papirba és jó is lenne üdvözlőkártyának, de fél órás keresgélés után röjöttünk, hogy nem lesz olyan kártya ahol nő és férfi egymás mellett van, ugyanis ez nem lehetséges az indiai kultúrában. Az árus előkeresett esküvői képeket és azt hittem egyből kijövök a boltból. Az egyiken a pasik az elefánt háton terpeszkednek, a szerencsétlen nő meg gyalogol az elefánt előtt. A másik esküvői képen két férfi ül a teve hátán, nő sehol. A harmadikon férfiak serege állatháton, elől meg egy lógó mellű nő kullog. Megegyeztünk, hogy valószinű inkább állatmintás képet veszünk ahol nincsenek emberek. Legalább két madár egymás mellett szerepelhet a képen és egyik se felsőbbrendű, mint a másik.

Tegnap elmentünk a Nagy Bazár nevű áruházba a város szélén, hogy vegyünk valamilyen esküvői szerelést a Leenek. Nem akartunk semmiféle drága dolgot venni ugyanis az esküvő után valószinű kénytelen lesz valakinek mindent odaajándékozni, mert biztos nem fogja hat hónapig fél Ázsián keresztül cipelni. Vettünk neki elég szép inget, öltönynadrágot, bőrövet, alkalmi cipőt 6.000 Forintért. Legalább a Nagy Bazárban nekünk is minden ugyanannyiba került, mint az indiaiaknak, nem háromszorosába.

A mai napra való érdekességet a helyi csatornaépitők szolgálták. Férfi és nő bent áll a méteres lyukban és mezitláb csákányozzák a köves földet. Lee szerint csak addig ameddig valalyik bele nem csákányoz a saját, vagy a másik lábába. Nem tudom ez hogy menne le az európai munkabiztonságiak torkán. :)