Delhi

Azt hiszem hat hét mocsok és szmog után kicsit kezdünk már kiszeretni Indiából. Eldöntöttük, hogy a barátunk esküvője után egyből továbbindulunk Varanasiba, a Gangesz partjára, de ott is csak egy estét fogunk tölteni és péntek reggel továbbvonatozunk északra ahonnan röpke 2,5 órás buszút után megérkezünk majd a nepáli határhoz, ahol átsétálunk egyik oldalról a másikra, elintézzük a vizumot és péntek este ha minden jól megy már Nepálban alszunk. Jó lesz már egy kis vérfrissités és nyomortanyák helyett szép hegyek.

A ma reggeli vonat katasztrófális volt. Hiába volt mindenkinek lefoglalva a helye, az ülő embereken kivül még vagy 200 másik betuszkolta magát a szerelvénybe és hihetetlen módon a csomagtartótól kezdve a lépcsőig mindenhová befészkelték magukat. Sikerült összeszólalkoznunk egy pár idiótával akik úgy látták, hogy a Lee és köztem lévő helyre (egymással szemben ültünk) még ketten állva beférnének. Ezt tetőzte mikor egy pár hülye gyerek felszállt a vonatra hangfallal és mikrofonnal és úgy gondolták, hogy akkor ők most elkezdenek hare krisnázni 120 decibellel. Szerencsére kéznél volt a füldugóm. A vonatról való leszállás is kalandos volt mivel tömve volt az egész folyosó, lépcsők, egy gombostűnyi hely nem volt. Nem a fő megállóhelyen, Új Delhi állomásnál szálltunk le hanem a térképen kinéztünk egy, a szállodához közelebbit. Mikor már leszálltunk akkor láttuk, hogy ez nem igazán turistás hely és rajtunk kivül egy darab fehér ember se volt. Kiléptünk az állomásról és egy szál riksasofőr se rohant oda, hogy majd ő elvisz minket. Nekünk kellett riksát keriteni ami, mint kiderült nem egyszerű ugyanis senki nem tudta, hogy hol van a szállásunk, hiába mutattunk térképet nekik, azt se tudták, hogy melyik oldalról kell nézni, de helyette vagy huszan körbeálltak minket csodálkozva. Biztos nem sűrűn látnak fehér embert azon az állomáson. Szerencsére egy nagyon kedves ember jött a megmentésünkre aki beszélt egy kicsit angolul és valahonnan szerzett egy riksát és még az árat is kialkudta nekünk ami meglepően fele annyiba került, mint amit általában tőlünk kérnek.

A szállásunk a legjobb ahol eddig voltunk, őrök vigyázzák a kapukat. Van egy nyugati szinvonalú étterem is a hotelben ahol hat hét után végre igazi európai ebédet ettünk, finom gombakrémlevest és csirkét tejszines szósszal zöldségekkel. Jól esett egy kis "luxus", még soha nem örültem ennyire az ebédnek. A csirke is igazi csirkemell volt és nem csontok csirkecafatokkal. A szállás árában benne van a klubszoba használata ahonnan most irok. Csak mi ketten garázdálkodunk itt az ingyenes internettel, amúgy a madár se jár erre. Van billiárdasztal, TV, szobabicikli, társasjátékok, tiszta Hawaii. Itt most újra kezdünk visszaszeretni Indiába.