12 órás vonatút után tegnap délben megérkeztünk Agrába. Hiába vettünk drágább, jobb osztályra szóló jegyet, azért itt se nagyon tudtunk aludni, mert a vonat egész úton zötyögött és úgy éreztem, hogy kiráz a bőrömből. Az oldalamon nem is nagyon tudtam feküdni, mert eldőltem volna minden egyes ugratónál. Annyi előnye volt a légkondis hálókocsinak, hogy meleg volt és adtak párnát és takarót. Amit észrevettünk az az, hogy ez a szerelvény tele volt kövér indiaiakkal ami valószinű a jólét jele, mert az olcsó osztály tele szokott lenne csont és bőr emberekkel, azért fér el hét ember egy ülésen. :)
Agra egy koszos és ronda város. Igaz nem is számitottunk semmi jóra, mert még az indiaiak is azt mondták Udaipurban, hogy Agra koszos és az emberek erőszakosak. Valószinű ha nem lenne nekik a Taj Mahal és az erőd a kutya se jönne ide. A vonatablakból mást se lehetett látni csak szeméthegyet és nyomornegyedeket. Az emberek a város szélén fa- és nádtákolmányokban laknak. Ahogy kiléptünk a vonatból már a riksa-és taxisofőrök majd szétszedtek bennünket. Néha szeretnék egy kicsit sötétebb bőrt, hogy ne viritsak ennyire száz méterről! :) Az értünk tartó harc a végén majdnem verekedésbe torkollott, elkezdtek üvöltözni egymással, mi meg jót röhögve leléptünk.
A szállásunk úgy néz ki belülről, mint egy alpesi faház, csodálatos rózsaszin Barbie ágyneművel. A legfelső szinten vagyunk és az ágyból rálátunk a Taj Mahalra ami sajnos este nincsen kivilágitva. Az éttermek is a tetőteraszokon vannak és majdnem mindegyikről szép kilátás van. A Tajról majd legközelebb bővebben irok, ugyanis csak holnap reggel megyünk be megnézni. Ma zárva volt és holnap reggel 6-ra akarunk odamenni, hogy a napfelkelténél szép képeket csináljunk. Átmentünk ma biciklis riksával a folyó túlpartjára (ez a riksa olyan, amit egy öregember tekert mig mi ketten hátul ültünk, néha furán éreztem magamat és a Lee egyszer le is szállt, mert szegény öreg nem tudott feltekerni a dombon) Elvileg gyönyörű a Taj a túlpartról, mert a folyóban tükröződik az egész épület. Na ja, ha lett volna viz a folyóban, ugyanis egy két pocsolyán kivül ki volt száradva az egész.
Szegény Lee elkapott valamilyen baktériumos gyomorrontást. Nekem szerencsém van, mert a maláriatablettám antibiotikum és véd a baktériumos nyavalyáktól is. Elmentünk a sarki gyógyszertárba, hogy megkérdezzük hol lehet antibiotikumot feliratni. Erre a gyógyszertáros férfi - aki valószinű nem is ott dolgozott, mert a szomszéd üditős boltból ugrott át - felhivott valakit telefonon akinek a Lee elmondta a tüneteit és ezután a polcról leszedtek egy dobozt amire nagy piros betűkkel rá van irva, hogy csak orvosi vényre kapható és útmutató persze nincs a dobozban. Na hát igy vettünk egy doboz antibiotikumot az utcán ahol orvos helyett a kólaárus nézett ránk.
3 comments:
Sziasztok,Gyerekek! Itt az anyu! Ti szegények jól megjártátok a vonattal,hogy drága pénzért így utazzatok!De azért a Tazsmahal ,(biztos nem így kell írni) meg éri. A Lee-nek javulást kívánunk. Reméljuk a colaárus jó gyógyszert adott! Szerencsére a Balázs legtöbbször csavarog,így ide tudok ülni. A Lacus is beteg volt,kezdödő tüdőgyuladással,de márt jobban van a (táposcsibe).Kuldjetek sok szép képet megint.Aggodok a Lee-ért, majd írd hogy hogy van.sok puszi Anyu.
Hy!A TajMahalról részletesen plíííz!Képekkel illusztrálva...Ti ott légkondiért imádkoztok,én hónapok óta még csak nem is értem a kocsiban ahhoz a gombhoz!!!Holnapra piros riasztás van érvényben itthon akkora havazás várható :( Csumi :)
Post a Comment