Végetért a nagy utazás, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk. Ha egy kérdésre nem tudjuk a választ még mindketten tudaton kivül az Indiában ránkragadt fejbiccegetéssel válaszolunk.
Most már értem, hogy miért mondta egyszer azt valaki, hogy a Magyarországon kapható rizst Ázsiában csak takarmánynak használnák. A mekongi rizshez sajnos még hasonlót se árulnak itthon. Leevel összemosolyogtunk mikor megláttuk a mangó néven árult kőkemény zöld izét a soproni boltokban.
Láttunk iszonyatos szegénységet, rengeteg hajléktalan, éhező gyereket akiket soha nem fogok elfelejteni. Még a mai napig tisztán a szemem előtt van az az indiai hajléktalan kisfiú aki kék, szakadt, poros nadrágban szomorú szemekkel nézte ahogy a vonatra várva Leevel kártyáztunk. A kisöccse talált valahol egy darab kenyeret amit ketten meg akartak osztani, de három másik kisfiú is odaszaladt az egy kenyérre és összeverekedtek rajta. Ilyen láttán az ember egyből átértékeli, hogy mi a fontos.
Az utazás végére egy-két adat és érdekesség:
145 napig voltunk távol
8.800 km-t tettünk meg busszal és vonattal, nem számolva az egy napos kirándulásokat
27.300 km-t tettünk meg repülővel
11 éjszakát aludtunk repülőn, buszon és vonaton
Átlagosan 2 ezer Ft-ot fizettünk a szállásért
Indiában a Kochi és Goa közötti 850 km-es, 14 órás, alvókocsis vonatút ára 1.500 Ft
Egy üveg sör étteremben Indiában 300 Ft, Szingapúrban 1.800 Ft
Egy tál rizses hús a vonaton Indiában 120 Ft
Taj Mahal belépő indiaiaknak 80 Ft, küldöldieknek 3.500 Ft
Ha az ÁNTSZ kimenne Indiába az éttermek 98%-át kapásból becsukatná
Naponta átlagosan öt koldus állitott meg bennünket
Magyarokkal kétszer találkoztam, egyszer Angkorban, egyszer Borneon a víz közepén lévő szállásunkon
Az egyik kambodzsai könyvesboltra ki volt írva, hogy több, mint húsz nyelven árulnak könyveket. Mikor megkérdeztem, hogy van-e magyar az eladó csaj csak nevetett és azt mondta, hogy nem is hallott még soha erről a nyelvről. Az első könyvespolcra egy Rubik kocka volt kirakva...
21 könyvet olvastam ki
Az ázsiai utunk befejeződött, de most még Magyarországon belül utazgatunk egy kicsit mielőtt július 20-án visszamegyünk Londonba. Van egy hosszú listánk a következő uticélokról. Minél többet utazunk annál több emberrel találkozunk akik újabb és újabb helyekről mesélnek így soha nem fogunk ötletekből kifogyni. A közeljövőben szeretnénk New Yorkba, Észak-Finnországba és a volt lakótársaimhoz Dél-Afrikába eljutni.
No comments:
Post a Comment