Some facts and figures from our travels

Total approximate miles travelled by air: 27,300km

Total approximate miles travelled by train-coach-bus: 8,800km

Total days travelling: 145

BREAKDOWN OF TRAVEL:

• 5,502km London to Dubai [United Arab Emirates]. Emirates A380
• 3,200km Dubai to Kochi [India]. Emirates B777
• 2,232km Kathmandu [Nepal] to Bangkok [Thailand]. Nepal airlines B757
• 2,186km Hanoi [Vietnam] to Singapore. Tiger airways A320
• 1,460km Singapore to Kota Kinabalu [Malaysian Borneo]. Air Asia A320
• 1,620km KK to Kuala Lumpur [Malaysian peninsular]. Air Asia A320
• 5,533km Kuala Lumpur to Dubai. Emirates B777
• 5,502km Dubai to London. Emirates A380

INDIA:

• 834km Kochi [Kerala] to Goa [Goa]. Train
• 590km Goa to Mumbai [Maharashtra]. Train
• 373km Mumbai to Aurungabad [Maharastra]. Train
• 602km Aurungabad to Ahmedabad [Gujarat]. Train
• 256km Ahmedabad to Udaipur [Rajasthan]. Train
• 618km Udaipur to Agra [Uttar Pradesh]. Train
• 207km Agra to Delhi [Delhi]. Train
• 763km Delhi to Varanasi [Uttar Pradesh]. Train
• 200km Varanasi to Gorakhpur [Uttar Pradesh]. Train
• 101km Gorakhpur to Sonauli [ Uttar Pradesh, India-Nepal border]. Bus

NEPAL:

• 132km Bhairahawa [Nepal-India border] to Pokhara. Bus
• 202km Pokhara to Kathmandu. Bus

THAILAND:

• 254km Bangkok to Aranyaprathet [Thailand-Cambodia border]. Coach

CAMBODIA:

• 156km Poipet [Cambodia-Thailand border] to Siem Reap. Bus
• 314km Siem Reap to Phnom Penh. Coach
• 198km Phnom Penh to Sihanoukville. Coach
• 198km Sihanoukville to Phnom Penh. Coach
• 174km Phnom Penh to Bavet [Cambodia-Vietnam border]. Coach

VIETNAM:

• 70km Moc Bai [Vietnam-Cambodia border] to Ho Chi Minh city. Coach
• 200km HCMC to Mekong. Coach.
• 200km Mekong to HCMC. Coach
• 364km HCMC to Dalat. Coach
• 200km Dalat to Nha Trang. Coach
• 1254km Nha Trang to Hanoi. Coach
• 151km Hanoi to Ha Long bay. Coach
• 151km Ha Long bay to Hanoi. Coach
  

Viszlát Ázsia, még találkozunk

Végetért a nagy utazás, rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk. Ha egy kérdésre nem tudjuk a választ még mindketten tudaton kivül az Indiában ránkragadt fejbiccegetéssel válaszolunk.

Most már értem, hogy miért mondta egyszer azt valaki, hogy a Magyarországon kapható rizst Ázsiában csak takarmánynak használnák. A mekongi rizshez sajnos még hasonlót se árulnak itthon. Leevel összemosolyogtunk mikor megláttuk a mangó néven árult kőkemény zöld izét a soproni boltokban.

Láttunk iszonyatos szegénységet, rengeteg hajléktalan, éhező gyereket akiket soha nem fogok elfelejteni. Még a mai napig tisztán a szemem előtt van az az indiai hajléktalan kisfiú aki kék, szakadt, poros nadrágban szomorú szemekkel nézte ahogy a vonatra várva Leevel kártyáztunk. A kisöccse talált valahol egy darab kenyeret amit ketten meg akartak osztani, de három másik kisfiú is odaszaladt az egy kenyérre és összeverekedtek rajta. Ilyen láttán az ember egyből átértékeli, hogy mi a fontos.

Az utazás végére egy-két adat és érdekesség:

145 napig voltunk távol

8.800 km-t tettünk meg busszal és vonattal, nem számolva az egy napos kirándulásokat

27.300 km-t tettünk meg repülővel

11 éjszakát aludtunk repülőn, buszon és vonaton

Átlagosan 2 ezer Ft-ot fizettünk a szállásért

Indiában a Kochi és Goa közötti 850 km-es, 14 órás, alvókocsis vonatút ára 1.500 Ft

Egy üveg sör étteremben Indiában 300 Ft, Szingapúrban 1.800 Ft

Egy tál rizses hús a vonaton Indiában 120 Ft

Taj Mahal belépő indiaiaknak 80 Ft, küldöldieknek 3.500 Ft

Ha az ÁNTSZ kimenne Indiába az éttermek 98%-át kapásból becsukatná

Naponta átlagosan öt koldus állitott meg bennünket

Magyarokkal kétszer találkoztam, egyszer Angkorban, egyszer Borneon a víz közepén lévő szállásunkon

Az egyik kambodzsai könyvesboltra ki volt írva, hogy több, mint húsz nyelven árulnak könyveket. Mikor megkérdeztem, hogy van-e magyar az eladó csaj csak nevetett és azt mondta, hogy nem is hallott még soha erről a nyelvről. Az első könyvespolcra egy Rubik kocka volt kirakva...

21 könyvet olvastam ki

Az ázsiai utunk befejeződött, de most még Magyarországon belül utazgatunk egy kicsit mielőtt július 20-án visszamegyünk Londonba. Van egy hosszú listánk a következő uticélokról. Minél többet utazunk annál több emberrel találkozunk akik újabb és újabb helyekről mesélnek így soha nem fogunk ötletekből kifogyni. A közeljövőben szeretnénk New Yorkba, Észak-Finnországba és a volt lakótársaimhoz Dél-Afrikába eljutni.

Hungary

After a few days rest (or more like sleep due to the 7 hour time difference), we flew with Hungary's national airline; Malev. Erika was looking forward to travelling on her countries airline, but it was somewhat ruined by the group of about 20 (already drunk) English idiots. Not only were we treated to them falling all over the place and shouting and singing at the Gatwick departure lounge, they also continued their embarrasing, loud behaviour during the flight. Thanks a lot guys - a great advert for the UK you are most certainly not......

Anyway, we landed in Budapest at just before midnight and spent the night on the seats in the arrivals lounge until we were able to catch the first bus into town, to catch a train to Sopron, west Hungary before reaching our final destination of Fertorakos. On 29th May, we celebrated Erika's 30th birthday at her mama's house. Plenty of good food and drink was had by all and Erika also recieved a nice birthday cake in the shape of India:

After a few days of fishing (me), eating to much nice food (both of us), we took the train to a place called Miskolc to spend a few days at a local spa called Barlangfürdő. Hungary has over 100 spa's around the country but this one is especially unique because some of it is set inside caves. We spent a relaxing 2 days at the spa doing nothing but laying about in the different pools or sunbathing in the hot sun. Its a tough life!

After the spa trip was over, we travelled to Budapest and took in the sights and caught up with a few of Eri's old friends. Budapest is a very nice city and there is plenty to see. It is also very easy and quite resonable to travel around. There are buses, trolley buses, trams and the metro to make use of. We paid the equivalent of £13 each for a 72 hour ticket allowing us to use all of these forms of transport to get around.

Our hotel; Hotel Budapest.

The square of heroes.


The parliment building.

Crown jewels.

Inside the parliment building.

Széchenyi chain bridge linking Buda & Pest.

Parliment building from across the river.



Here's the results of one of my mornings fishing:

Ta Ta - Baby One More Time

A félig khmer, félig angol dal amivel a kambodzsai buszokon a sirba kergettek minket. A helyiek ki se birnák ha nem bömbölne a TV-ből a karaoki. Még jó, hogy csak nézik és nem kezdenek el énekelni is a buszon.

A szöveget figyelve rájössz, hogy sokszor semmi értelme nincsen angolul. "Let me glow your mind?" :)) Ja és ne csodálkozz ha ismerősen hangzik, Britneytől koppintották.

Kuala Lumpur

Borneó után Malaysia fővárosába Kuala Lumpurba repültünk ami az utolsó ázsiai állomásunk. KL a szomszédos Szingapúrhoz és Bangkokhoz hasonlóan modern, de sajnos a forgalom igazi ázsiai és ahogy megfigyeltük egy-két autó a pirosnál se áll meg csak átszab mig a gyalogosok próbálnak a zöld lámpánál életüket kockáztatva átkelni. Nálam nagy minusz pont ha egy városban nem lehet biztonságosan közlekedni, úgyhogy nem hiszem, hogy KL felkerül a kedvenc városaim listájára, még akkor se ha a Petronas ikertornyot látni nagy élmény volt. Más nevezetessége nem is nagyon van a városnak, vagy csak mi nem találtuk meg őket.

A toronyról tudni kell, hogy 1998 és 2004 között a világ legmagasabb épülete volt és a mai napig a világ legmagasabb ikertornya 451 méteres magasságával és 88 emeletével. A két tornyot a 41. emeletnél egy hid köti össze ahová ingyen fel lehet menni, csak kora reggel el kell kezdni sorbaállni a jegyért, mert csak korlátozott számban adják ki. Egy rövid kis kiállitást néztünk meg egy 7 perces filmmel majd a szupergyors lifttel 30 másodperc alatt vittek fel minket a 41. emeletre. A hirtelen szintemelkedés miatt mindkettőnket bedugult a füle. A hidról szép kilátás nyilik a városra. Ezután a torony lábánál lévő bevásárlóközpontba mentünk ahol a Petronas egy tudományos "játszóteret" épitett életnagyságú olajfúró szigettel, helikopter szimulátorral (mivel a dolgozók helikopterrel mennek ki az olajfúró toronyra dolgozni), Forma 1-es szimulátorokkal (Mercedes-Petronas) és mindenféle érdekes dologgal amiket ki lehet próbálni, mint pl. hurrikán- és földrengés szimulátor, mindez kb 1.000 Forintos belépőért. Ha valaki KL-ban járna ezt ne hagyja ki.

Kihasználva, hogy a város tele van plázákkal, elmentünk moziba is és megnéztük az új 3D-s Shrek filmet. A helyiek úgy érzik, hogy a filmben látott eseményeket hangosan kommentálniuk kell és minden egyes vicces jelenetnél egy-két ember tapsolt mintha szinházban lettek volna. Ráadásul nem árulnak sós popcornt, csak karamellásat. Furcsa izlés, de még mindig jobb, mint az angol mozik ahol büdös hot-dogot és fagyit esznek sötétben. :)

Úgy döntöttünk, hogy befejezzük az ázsiai utazásunkat és vasárnap visszarepülünk Londonba. Éjjel 2-kor megy a repülünk Dubaiba ahol reggel 4-5 felé lesz csatlakozásunk Londonba ahová dél körül fogunk megérkezni 7-7 órás repülőút után, 7 órás időeltolódással. Igy kell a 24 órás napból 31 órásat csinálni. :) Hogy miért döntöttünk úgy, hogy előbb hazajövünk, mint terveztük? Őszintén szólva elég volt Ázsiából. Amit akartunk azt mind megnéztük már és a végén már alig láttunk és tapasztaltunk új dolgokat. Annyit ültünk és aludtunk már napokig vonatokon és buszokon, hogy már mindkettőnk rosszul van a távolsági vonatok és buszok látványától. 5 hónapos folyamatos utazás elég volt. Gondolkodtam, hogy hol szeretném a 30. szülinapomat tölteni és úgy döntöttem, hogy otthon a legjobb hely erre.
Az utazásunkat még nem fejeztük be, mert úgy tervezzük, hogy Magyarországon folytatjuk az utunkat.

Kuala Lumpur

We arrived in Kuala Lumpur airport at 13:15hrs on Wednesday 19/5/10. We then took a bus to the main terminal to seek out an Emirates airline desk to alter our flight from KL to the UK. We did this and are now returning on Sunday 23/05/10. Now this is a crazy journey......We leave KL at 2am arriving in Dubai at 04:40hrs local time (6hrs 50mins flying time). We then take our next flight at 07:45hrs local time which lands at London Heathrow at 12:15pm local time (7hours 30mins flying time). The Dubai - London trip is on the big Airbus A380 again, so that should be fun...I hope the pilot makes a better landing than the previous landing we had.

We have decided to cut short our south east Asian trip as we have mostly seen what we set out to see and in the part of the world we are in now, things are getting a little more expensive for much the same quality or even less so in some circumstances. We are finding that the tours are becoming more expensive, as is the traveling around. Planes may be more comfortable than coaches, but they sure eat into your budget!!!!

After a few days break in the UK we are heading off to Hungary (arriving in Budapest at 23:40 hrs...We pick all the best times to arrive) There Eri will be able to catch up with her friends and family ( Whom she hasn't seen for almost a year) and celebrate her 30th birthday on 29th May. After a while we may head off to some other holiday destination for a week or too, or travel to some other places in Europe or in Hungary. Depends if we can find some something cheap or not. I don't return to work until August so its all still a holiday for me..

So, what have we been up to in Kuala Lumpur???? Well having made our way into town (the airport is 75kms away) by coach and and by using the light railway system, we found a hotel and then headed into a nearby shopping plaza to shop and find some food.

Next morning we headed for the Petronas towers. The Petronas Twin Towers (452 meters) were the tallest buildings in the world until Taipei 101 was completed in 2004. The Petronas Twin Towers remain the tallest twin buildings in the world. We arrived at just after 8am to grab ourselves some free tickets for the skybridge which joins the 2 towers together on the 41st floor, 170 m above the ground.

Unfortunately lots of others also had the same idea and there were at least 300 people in front of us, who had earlier than us, and many of whom were getting tickets for groups of people. Eventually having queued for over 1 hour we received our precious tickets and were told to report back at 12:30pm for our Skybridge experience....

With 4 hours to kill we took some snaps of the towers outside, bought some food and went shopping in the attached mall.... Later we went to back to the towers and watched what I thought was a 7 minute propaganda film about how great a company Petronas was and how it cared about everything from its people to the environment followed by a little info about the towers themselves. We then took the high speed lift with 18 others to the 41st floor (taking approx 41 seconds). Once there we were able to wander about the bridge and take snaps at out pleasure.. We were certainly high up but it felt good and nowhere near as scary as the Eiffel tower.

After our skybridge experience we headed to the forth floor of the shopping plaza to visit a mock oil rig with exhibits. The Petrosains discovery center houses more than 150 exhibits, which not only concentrate on petroleum science but also comprise other aspects of general sciences. The modern museum is designed to facilitate visitors to interact with the exhibits on display. And interact we did. We also visited an attached music centre where we got to understand the science of music as well as play a real air guitar (Bill and Ted style).

After this, as if we hadn't done enough already, we went to the cinema to watch Shrek 4 (in 3d). I thought this film was really good. Anyone who thought that the last film was a little disappointing will not feel the same watching this imho. We eventually arrived back in our hotel room a 7:40pm (having stopped for an Indian meal on the way), 12 hours after leaving...Tired

You may have noticed that I have not said anything else about KL. Well, I don't really have much too say (for a change). We have only seen a little of the city and it seems to be a city of contradictions. Some parts are really clean and ultra modern, other parts look disgusting. Also there's too much traffic around again. I think that this is another reason that we have decided to cut our travels short. We are kind of becoming desensitised to our surroundings and few things now seem to have that wow factor anymore. We have probably become used to things around us (good and bad) and probably need some change and time out.

Its good being away at the good places, but its equally not good being away at the bad places. Sometimes you just wish that the PC would upload pictures, or that the hotel room would have windows or that you could eat some of your favourite food.. Simple things. Stupid things at times......I guess that is what travelling is all about. Experiencing the highs and lows. Meeting new people. Seeing new things. Realising that some things back home are not so bad and that we take them for granted. Realising that some things back home are as bad as you thought and perhaps worse. Its a big world out there and there is plenty to see. We are but a teeny weeny part of that world. Life goes on with or without us, and sometimes you have just gotta do things, regardless of the consequences. I remember having a saying when I was around 16 that went "You gotta see all you can, cos you will never see all there is". I have no idea where it came from, but I used to say it a lot. Although it had a totally different meaning for me then, I can see that it still has a meaning now...

OK, enough ramblings.. I'm not even sure what I am talking about! But I'm sure that these travels have definitely had an effect on me - I'm not sure what that effect is. Only time will tell

Borneói esőerdő

Az utolsó borneói napunkon elmentünk a Kinabalu Nemzeti Parkba ahol először megnéztünk egy botanikus kertet ami baromi unalmasan hangzik, de egész érdekes volt a sok egzotikus esőerdei növénnyel. Tele volt a park orhideákkal, kék trombitavirággal és mindenféle szines növénnyekkel, sajnos orángutánt nem láttunk. Láttuk a világ legkisebb virágát ami olyan pici, hogy a fényképezőgépem le se tudta fényképezni. Nem volt több 2-3 mm-nél. Ezután megnéztük a világ legnagyobb virágát, a rafflesiát ami átmérőjében 75 cm volt, de akár 100 cm-t és 10 kg-t is elérheti. A virág egy élősködő, fákon nő és 9-18 hónapig tart mig felduzzad a végleges méretére, kinyilik és egy hétig virágzik, majd elrohad. Másfél évig nő, hogy egy hétig virágozzon. Hatalmas mérete ellenére annyira törékeny, hogy ha megérintenénk egyből elhalna, úgyhogy sajnos nem mehettünk közel hozzá, csak kerités mögül nézhettük meg.

A nemzeti park a Kinabalu hegy lábánál fekszik ami Dél-Kelet Ázsia legmagasabb hegye a maga 4100 méteres magasságával. Kivételesen ezt a hegyet most nem másztuk meg, mert a mászás előtt hónapokkal le kell foglalni a szállást és a túravezetőt és különben is a sok tengerparti henyéléstől már a lépcsőn felmászva lihegünk, úgyhogy ha hazajövünk egyből elkezdünk újra futni, mert a maratoni formánk már a sűrű ködbe veszett.

A park egyik nevezetessége az esőerdő közepén, a fák között 40 méter magasan található függőhid. Kicsit ingatag és himbálózik ha sétálunk rajta, de sokkal félelmetesebben hangzik, mint amilyen a valóságban. Sajnos egy pár szines lepkén kivül itt se láttunk állatokat, de az esőerdő maga gyönyörű volt. Nekem legjobban az 50-60 méter magas óriásfák tetszettek és ahogy az esőcseppek lassan lehullottak a lombról. Dél körül leszakadt az ég és zuhogott az eső vagy fél óráig. Igazi esőerdei élmény volt. A függőhid után egy szabadtéri fürdőbe mentünk ahol valamilyen gyógyvizet találtak és kis kétszemélyes kádakban lehet fürödni. Azt hiszem a magyar gyógyfürdők elkényeztettek és az itteni fürdő egyáltalán nem tetszett. Minél többet utazok annál biztosabb vagyok benne, hogy a magyar fürdők az egyik legjobbak a világon és nagyon szerencsések vagyunk, hogy szinte minden városban van egy. Leenek tetszett a fürdő, de csak azért, mert még nem próbálta a magyarokat. :)

Kinabalu national park, Borneo

As I messed up the booking for the flight out of Borneo to Kuala Lumpur and booked the wrong day...... we ended up using our extra day in KK to visit Kinabalu national park. The drive out took us very close to Mt Kinabalu and we stopped off to take some photos.

We then drove to a place were the a Rafflesia flower was in bloom.

The Rafflesia is the worlds largest flower, and of course endangered (like most precious things) and takes between 9 & 18 months to flower. Then, after blooming, the flower only lasts for 7 days before dying off. We were lucky, that one was blooming at the time of our passing, and for 30 Malaysian Ringit (about 7 pounds) we could see this wonderful flower (which we did). It was worth seeing it I guess, we will probably never get another chance to see one again.

After this, we went to some botanical gardens. It was a nice setting, but I found it a little boring. I may like being in such surroundings, but I'm not really into knowing the Latin names of flowers!!!
We then went for lunch; we shared our table with a couple of Russians from Moscow and Chinese couple from Shanghai...We spoke with the Chinese and they were very impressed that we shunned the use of knives and forks and asked for chopsticks to eat our meal.....

After lunch we walked a short distance to the rain forest for the canopy walk. As if to make it more authentic, the heavens opened and provided us with the rain!

After donning rain covers, rain jackets and plastic sheets we moved up to the canopy walkway. The canopy walkway was suspended at a height of 40 meters above ground and was 175 meters long in total. Thankfully the rain stopped at this point and we were able to walk across the 5 suspended bridges and take some photos. We both enjoyed doing this walk, but we didn't see any animals whatsoever and we both agreed that it was more like a theme park ride than a practical way of viewing rain forest wildlife. It was still good though....

After our trip into the air we took a journey into the water in the shape of Poring hot springs. Sulphuric water had been diverted into a numbers of sunken baths and pools which were available for use. I took a quick dip in a secluded pool as my back was still shedding its skin and I didn't want to frighten anyone away....I'm sure if I had been spotted I would have been banned from using the tub lol.....Luckily it contained a tap and plug so that you could empty and refill the tub after use (I forgot to pull the plug btw, so bits of my skin would still have been floating around lol)

After the springs we headed back into the coach for our 3 hour journey back to our hotel. After a quick change and freshen up in our hotel we headed out to the local night food market at the harbour. There we discovered an area of stalls set out next to the sea and fishing boats. Each stall had a variety of fish and seafood set out for you to choose; it was then barbecued as you took your tiny plastic seat at your plastic table. Shortly after, our most delicious meal of tuna fish, prawns and rice was served up. This meal cost less than 4 pounds....You could not even buy one tuna steak for that price in the UK!

Next morning we checked out of our hotel and set off for KK airport to catch our 9:45am flight to Kuala Lumpur.

Borneó - Mantanani sziget

Szingapúrból Air Asia-val a malájziai Borneó szigetére repültünk, azon belül is a Kota Kinabalu nevű városba aminek a nevét az induláskor még mindig nem tudtuk megjegyezni, még jó, hogy mindenki KK-nek hivja az egyszerűség kedvéért. Pont a naplemente idején repültünk és sikerült pár nagyon szép képet csinálnunk a felhők közül. Zuhogó esőben landoltunk és igy hatalmas élmény volt szállást keresni. Mint kiderült a szállás jóval drágább, mint máshol Dél-Kelet Ázsiában, kb kétszer annyit fizetünk a szobánkért, mint korábban szoktunk.

Találtunk egy szórólapot egy szigetről ami a képek alapján gyönyörűnek tűnt és eldöntöttük, hogy Lee szülinapját ezen a szigeten töltjük. KK-től egy órás buszútra és egy órás szuper gyors motorcsónak útra van a sziget amit Mantananinak hivnak.

Szerencsére nem régen kezdték el a szigetet a túristáknak reklámozni és igy még csak 5 bungalót épitettek fel, de a jövőben még 20 másikat akarnak mellé épiteni amitől egy kicsit zsúfolt lesz. Itt újra szinte csak a miénk volt a tenger, mint a kambodzsai szigeten, bár ez kicsit nyüzsgősebb volt, mert két falu és egy iskola is van a sziget két végében. Mióta Borneóban vagyunk csak mosolygós emberekkel találkoztunk és mindenki nagyon barátságos, bár én is mosolyognék egész nap ha ilyen szigeten laknék.

Borneó igazi búvárparadicsom és komolyan fontolgattuk, hogy mi is kipróbáljuk a búvárkodást, de azt hiszem még barátkozom a gondolattal. Egyenlőre még csak a sznorkelezést választottuk. (Hogy erre miért nem talált ki még valaki magyar szót? Szörnyen hangzik!) Vettünk búvármaszkot és légzőcsövet amivel a vizen úszkálva a sekély vizi állatokat ugyanúgy meg lehet figyelni mintha búvárkodnánk. Elképesztően sok szines halat, csillagot és mindenféle fura állatot láttunk. Egyik nap tele volt a viz pár centis mini medúzákkal amik jól meg is csipkedtek engem. Persze a Lee-t nem bántották. A búvároktató szerint azért, mert ő szőrös. :)

Két lila szinű korallban találtunk két bohóchal családot. Az egyik család olyan volt, mintha a Némó nyomában cimű meséből jöttek volna. Komolyan azt kerestem, hogy a pici halnak kacska-e az egyik uszonya. Rengeteg olyan halat láttunk amit otthon Apu az akváriumban tart. Fekete, fehér vitorlások, neonszinű, ezüst-narancssárga halak. A párducmintás hal volt a legfurcsább. Láttunk királykék és piros tengeri csillagokat, hatalmas tüskés tengeri sünt, uborkákat, csigákat.

Három napot a szigeten töltöttünk majd a negyedik estére (Lee szülinapjára) átköltöztünk egy olyan helyre ami egy másik sziget közelében van és a házakat cölöpökre épitették a viz közepén.

Kint üldögéltünk a teraszon egyszer csak Lee meglátott egy hatalmas teknősbékát a viz közepén. Gyorsan beugrott a vizbe és pár másodpercig sikerült ezzel a fél méteres teknősbékával úsznia. Meg is volt a tökéletes szülinapi ajándéka. :) Csak hogy Ti is lássátok, hogy milyen kedvesek az itteni emberek, az útlevélből látták, hogy Leenek most van a szülinapja és kaptunk ajándékba egy üveg bort és még egy tortát is sütöttek neki. A cölöpös szálláson rajtunk kivül csak a személyzet maradt estére akik isteni finom házi készitésű ételeket varázsoltak az asztalra. Négy embernek (vagy Sumérnak :) ) elég lett volna az az ételmennyiség amit elénk raktak. Szerintem azt hiszik, hogy a nyugatiak sokat esznek.

A borneói naplemente sokkal érdekesebb, mint bármelyik korábbi naplementénk. Késő délután úgy tűnik mintha a felhők és az ég leereszkedne a tengerre és miután lement a nap, az égbolt arany, rózsaszin, halványzöld és piros szinűvé változik.