Már egy hete itt vagyunk Pokharában és még mindig nem untuk meg. Felmásztunk több száz, vagy ezer lépcsőn és meredek úton a közelben lévő 1590 méter magas hegyre ahonnan elvileg gyönyörű a kilátás a havas Annapurna hegységre. Pechünkre aznap pont felhős volt az idő és csak a környékbeli 2000 méter körüli hegyekig lehetett ellátni. Kicsit bosszankodtunk, de majd a túra alatt úgyis testközelből fogjuk a hegyeket látni.
A tippelőknek üzenem, hogy Gery tippjét viccnek veszem, Anyu már egész közel járt és a fődijat Csinyó viheti haza, ugyanis piros és fekete a helyes megoldás. :) Állitólag minusz 15 fok körül van most az alaptáborban éjszaka, úgyhogy végre senki nem irigykedhet otthonról, hogy mi itt a napsütésben lazsálunk. Holnap indulunk útnak a bérelt túravezetőnkkel. Kocsival elvisznek minket egy 45 km-re lévő faluhoz ahol megkezdjük a kb 10 napos hegyi túrát. Állitólag itt Nepálban a túraútvonalak szuperul ki vannak épitve, végig egyszerű szinvonalú szállással és éttermekkel. Előre szóltak, hogy arra ne számitsunk, hogy friss hóban fogunk sétálgatni ugyanis rengetegen járnak az úton, főként 30-40 tagú kinai csoportok.
Pár napos rágódás után tegnap eldöntöttük, hogy nem megyünk vissza Indiába, ugyanis mindketten kellőképpen megutáltuk az országot és nem akarunk megint a riksasofőrökkel és hülye eladókkal harcolni. A retkes igénytelen vonathoz sincs már türelmünk, főleg nem a sok igénytelen, koszos, bámuló paraszthoz. Az india kormány közben a vizum szabályokat is megváltoztatta ami azt jelenti, hogy hiába van 180 napos, többszöri belépésre jogositó vizumunk, minimum 2 hónapnak el kell tellnie két belépés között, ami persze még nem volt életben mikor megvettük a márciusi repjegyünket Kalkuttából. Állitólag beengednének minket az országba ha bemutatjuk a repülőjegyet, de valamilyen hivatalos engedélyt kéne kérni, regisztrálni miután megérkeztünk Indiába és valószinű pénzt kéne dugdosni a majmok zsebébe. Tegnap vettünk repjegyet Nepál fővárosából, Kathmanduból Bangkokba és igy nem kell soha többet visszamennünk Indiába. Közben arra a következtetésre jutottunk, hogy ha valaki szervezett, több száz ezer forintos út keretében megy egy-két hétre Dél-Indiába, max Goáig akkor valószinű szeretné az országot és nem kéne minden nap azért harcolnia, hogy ne verjék át a szállásért, boltban és fuvarköltségeken. Dél-Indiát még mi is szerettük, de Mumbai után már sokkal nagyobb a retek és tele van hajléktalanokkal az ország, olyan mintha az ember Borsodban nyaralna.
Most tiz napig nem fogunk tudni irni, mert biztos nem lesz internet a hegyen. Anyuéknak üzenem, hogy ne izguljanak és ha majd találunk valahol telefont akkor csörögni fogunk.
No comments:
Post a Comment