Borneó - Mantanani sziget

Szingapúrból Air Asia-val a malájziai Borneó szigetére repültünk, azon belül is a Kota Kinabalu nevű városba aminek a nevét az induláskor még mindig nem tudtuk megjegyezni, még jó, hogy mindenki KK-nek hivja az egyszerűség kedvéért. Pont a naplemente idején repültünk és sikerült pár nagyon szép képet csinálnunk a felhők közül. Zuhogó esőben landoltunk és igy hatalmas élmény volt szállást keresni. Mint kiderült a szállás jóval drágább, mint máshol Dél-Kelet Ázsiában, kb kétszer annyit fizetünk a szobánkért, mint korábban szoktunk.

Találtunk egy szórólapot egy szigetről ami a képek alapján gyönyörűnek tűnt és eldöntöttük, hogy Lee szülinapját ezen a szigeten töltjük. KK-től egy órás buszútra és egy órás szuper gyors motorcsónak útra van a sziget amit Mantananinak hivnak.

Szerencsére nem régen kezdték el a szigetet a túristáknak reklámozni és igy még csak 5 bungalót épitettek fel, de a jövőben még 20 másikat akarnak mellé épiteni amitől egy kicsit zsúfolt lesz. Itt újra szinte csak a miénk volt a tenger, mint a kambodzsai szigeten, bár ez kicsit nyüzsgősebb volt, mert két falu és egy iskola is van a sziget két végében. Mióta Borneóban vagyunk csak mosolygós emberekkel találkoztunk és mindenki nagyon barátságos, bár én is mosolyognék egész nap ha ilyen szigeten laknék.

Borneó igazi búvárparadicsom és komolyan fontolgattuk, hogy mi is kipróbáljuk a búvárkodást, de azt hiszem még barátkozom a gondolattal. Egyenlőre még csak a sznorkelezést választottuk. (Hogy erre miért nem talált ki még valaki magyar szót? Szörnyen hangzik!) Vettünk búvármaszkot és légzőcsövet amivel a vizen úszkálva a sekély vizi állatokat ugyanúgy meg lehet figyelni mintha búvárkodnánk. Elképesztően sok szines halat, csillagot és mindenféle fura állatot láttunk. Egyik nap tele volt a viz pár centis mini medúzákkal amik jól meg is csipkedtek engem. Persze a Lee-t nem bántották. A búvároktató szerint azért, mert ő szőrös. :)

Két lila szinű korallban találtunk két bohóchal családot. Az egyik család olyan volt, mintha a Némó nyomában cimű meséből jöttek volna. Komolyan azt kerestem, hogy a pici halnak kacska-e az egyik uszonya. Rengeteg olyan halat láttunk amit otthon Apu az akváriumban tart. Fekete, fehér vitorlások, neonszinű, ezüst-narancssárga halak. A párducmintás hal volt a legfurcsább. Láttunk királykék és piros tengeri csillagokat, hatalmas tüskés tengeri sünt, uborkákat, csigákat.

Három napot a szigeten töltöttünk majd a negyedik estére (Lee szülinapjára) átköltöztünk egy olyan helyre ami egy másik sziget közelében van és a házakat cölöpökre épitették a viz közepén.

Kint üldögéltünk a teraszon egyszer csak Lee meglátott egy hatalmas teknősbékát a viz közepén. Gyorsan beugrott a vizbe és pár másodpercig sikerült ezzel a fél méteres teknősbékával úsznia. Meg is volt a tökéletes szülinapi ajándéka. :) Csak hogy Ti is lássátok, hogy milyen kedvesek az itteni emberek, az útlevélből látták, hogy Leenek most van a szülinapja és kaptunk ajándékba egy üveg bort és még egy tortát is sütöttek neki. A cölöpös szálláson rajtunk kivül csak a személyzet maradt estére akik isteni finom házi készitésű ételeket varázsoltak az asztalra. Négy embernek (vagy Sumérnak :) ) elég lett volna az az ételmennyiség amit elénk raktak. Szerintem azt hiszik, hogy a nyugatiak sokat esznek.

A borneói naplemente sokkal érdekesebb, mint bármelyik korábbi naplementénk. Késő délután úgy tűnik mintha a felhők és az ég leereszkedne a tengerre és miután lement a nap, az égbolt arany, rózsaszin, halványzöld és piros szinűvé változik.