Utolsó pár nap Vietnámban

Úgy döntöttük, hogy Laoszt kihagyjuk annak ellenére, hogy sok jó dolgot hallottunk róla. A hócipőnk tele van már a tizen-huszon órás buszozásokból és néha az itteni káosz és nyüzsgés is sok már. Csütörtökön Szingapúrba repülünk, ami még mindig nyüzsgő, de bizunk benne, hogy egy kicsit kultúráltabb és szervezettebb. Itt csak egy pár napot töltünk el, majd a tervek szerint a Borneó szigetén fekvő Kelet-Malájziába repülünk tovább (a laoszi vizum árán) ahol reményeink szerint Hanoival ellentétben több helyi lakos van, mint fehér túrista. Bizunk benne, hogy látunk egy-két orángutánt is ami sajnos a kihalás szélén áll sok más állattal együtt. A hátralévő időben próbálunk olyan helyekre menni ahol nem érkezik meg egy busz nyugatiakkal megtömve minden öt percben és több az esőerdő, mint a motoros.

Holnap a Ha Long öbölbe megyünk egy három napos út keretében. Egy estét egy hajón alszunk kint az öbölben és egyet egy hotelben. Akinek nem ugrik be a Ha Long öböl az nézze meg a blogunk tetején lévő sziklás képet.

A buszozásra visszatérve. Két hét alatt kb 2500 km-t tettünk meg különféle buszokkal Vietnámban úgyhogy nem csoda, hogy feláll a szőr a hátamon ha meglátok egy buszt. Az utolsó utunkon Huéből Hanoiba utaztunk alvó buszon, jobban mondva nem alvó buszon, ugyanis hiába vannak ágyak a buszon, az 1-es számú főút (ami a legfontosabb út Vietnámban) olyan mint amilyen valószinű a háború után volt, lyuk hátán lyuk és néhol olyan szélés, hogy csak egy busz és egy motor fér el egymás mellett, szóval aludni nem nagyon tudtunk. Minden 5 percben kb 10 centiméterrel megemelkedtünk mikor a busz beleszabott egy gödörbe. Az emberek úgy pattogtak, mint a gumilabda. Mikor megérkeztünk Hanoiba felszállt a buszra a busztársaság képviselője és előadta a szokásos dumát, hogy ma ünnep van és sehol nincsen szabad szállás csak az ő hoteljukban ami nekünk olcsó, stb-stb. Leevel Indiában megedződtünk és már csak röhögünk az ilyen hazugságokon, mert tudjuk, hogy csak a jutalék érdekében akarják a külföldieket az ő hoteljukba vinni. Hanoi olyan amilyennek gondoltuk, nyüzsgő, tele motorosokkal és egy-két nevezetességen kivül nem sok dolog van. Ha Long után még egy estét itt töltünk és elmegyünk a vizi bábszinházba és a Ho Chi Minh mauzóleumba, de ezekről majd jövő héten.
Apunak boldog szülinapot kivánunk!