Bálnalesen

A gepárdok után másik nagy kedvenceim a bálnák következtek. Plattenbergből 6 órás autóút után értünk Hermanusba ahová a déli simabálnák költöznek minden télen. Ők a város fő attrakciója, állítólag ez a világon a legjobb hely a szárazföldi bálnalesre. 

Egy pár kép az útról:

Sehol egy autó

Garden route

Útszéli táj

Szalmabálák

Hermanus tengerpartja:

Hermanus

Hermanus homokos tengerpartja

Lee

Három éjszakát töltöttünk a városban, hogy legyen bőven időnk megfigyelni ezeket a hatalmas állatokat. Első nap a szárazföldről néztük őket. Már egy ideje nagy kedvenceim voltak a bálnák, könyveket olvastam és filmeket néztem róluk. Már nagyon vártam, hogy végre meglássam az elsőt. Olyan érzésem volt, mint mikor kiskoromban a Jézuskát vártam szenteste. Nem kellett sokat várnunk, a parttól pár méterre megláttuk az elsőt és akkora szerencsénk volt, hogy nem csak egy picit mutatta meg magát hanem háromszor egymás után ki is ugrott a vízből. Pár méterről és a vízben nem látszik, hogy milyen nagyok is valójában, de ez a fajta átlag 15 méter hosszú és vagy 60 tonna súlyú. Az újszülött 5-6 méterrel születik. 

Az arányok miatt (Lackó nem röhög!)

Ahhoz képest, hogy ilyen hatalmasak, apró tengeri élőlényekkel, rákokkal és planktonokkal táplálkoznak. Foguk nincsen, a szájukban lévő szilák segítségével szűrik ki az eledelt a vízből. Fél évente vádorolnak, a telet Dél-Afrika partjainál töltik majd nyáron visszavándorolnak délre a Déli sark felé ahol fél évig esznek, majd újra visszamennek északra a partvidékre, hogy szaporodjanak. Érdekesség, hogy amíg a partvidéken vannak addig nem táplálkoznak, fél évig koplalnak és a nőstények még így is tudják az újszülötteket szoptatni akik több száz liter tejet isznak meg naponta.  

Az első bálna

Bálnales a partról

Bálna dob egy hátast

Tőlem balra bálna a vízben

Farok

A Hermanusban töltött harmadik napon hajóval is kimentünk a bálnák közé, hogy még közelebbről megnézzük őket. Aznap szép napos idő volt, de még így is hatalmas hullámok voltak a vizen. 2 és fél órás volt a hajóút és ez idő alatt fel-alá dobáltak bennünket a hullámok. Jó páran rosszul lettek, szerencsére mi  nem ebéd után mentünk. Több bálnát is láttunk 1-2 méteres távolságból. Hallottuk is őket ahogy nagy zúgással kifújják a levegőt. Az egyik nagyon laza volt, a hátára fordulva csapkodott és élvezte a napsütést. A kikötőben láttunk egy nagy csapat lusta fókát is ahogy a köveken sütették magukat. 

Lustálkodó fókák

Háton fekszik, uszony a levegőben

Csapkod az uszonyával

Farok

Nőstény és borja

 

A bal szélen a német gyerek kidobja a taccsot

Következő állomásunkon újabb állatokkal, a pingvinekkel találkozunk.