Londonból Fokvárosba

Október 22-én, szombaton reggel 10-kor indultunk itthonról, Kelet-Londonból. 1 óra 30 perc metrózás után értünk Heathrowra ahonnan a repülőnk indult. Dubaiba ugyanazzal az Emirates emeletes repülővel (Airbus A380) mentünk amivel annak idején Indiába is. A London Dubai út 6:50 perc volt, Dubaiban 4 órát kellett a csatlakozásra várni és onnan a Dubai Fokváros út még kemény 10 órát vett igénybe. Vasárnap helyi idő szerint délben értünk oda. Hosszú volt az út nagyon, megnéztem három filmet és aludnom is sikerült egy picit a második repülőn. A repülőtársaságok kötelességüknek érzik etetni a népet és mire végre a székben görnyedve sikerül kitekeredett pózban elaludnod képesek éjjel 2-kor felébreszteni a reggelivel.

Afrika a levegőből

A 10 órás út kínzás volt, azt hittem már soha nem érünk oda. Nem sok mindent láttunk, mert sokáig sötét volt, vagy csak nagy barna síkság, dombok és nagy semmi volt Afrika legnagyobb része. Ahogy megérkeztünk Dél-Afrika felé teljesen átalakult a kép, hirtelen megjelentek a zöld, művelt földek és települések.

A repülőn utazott egy pár cseh ember és az egyikük a leszállás után elpakolt mindent a táskájába ami mozdítható volt, a párnát, a fülhallgatót, a pokrócot, alig bírta belegyömöszölni őket Amikor a csomagokra vártunk a futószalag mellett a reptéri kutyák kiszimatolták, hogy az összes cseh emberkénél volt kolbász. Tilos bevinni hústermékeket az országba, úgyhogy szegény csehek aznap éhen maradtak, elvették az uzsonnájukat.

Fentről is jól látszanak a fokvárosi kunyhók

Szerencsére még itthonról elrendeztük, hogy a reptéren felvegyen minket valaki autóval, így egyből a szállás felé vettük az irányt. Ahogy elhagytuk a repteret hamarosan a szemünk elé tárult az igazi Afrika több négyzetkilóméteres területen, a szuper többsávos autópálya mellett sorakoztak a bádogházikók és összetákolt kis viskók. Elég nyomasztó látvány. Állítólag a foci vb idejére próbálták egy kicsit elrejteni őket és páron kaptak új, téglaépítésű házakat is, de így is a fekete lakosság jelentős része még mindig ilyen körülmények között lakik. Ezzel szemben a helyi fehérek többsége szép családiházban, hatalmas rácsok, riasztóberendezések és több méteres kerítések között éli napjait.

Kikötőben háttérben a Tábla heggyel

Mikor megérkeztünk 22 fokos meleg volt. Londonban a 22 fok igazi nyári kánikula, egyből le is vettem a nagykabátot, sok afrikai meg szőrös kabátban, kötött sapkában járkált.

Fókák napoznak a kikötőben

Nagyon fáradtak voltunk, de nem bírtuk ki, hogy ne induljunk el felfedezőútra miután letettük a táskákat. A szállásunk nagyon közel volt a központi kikötőhöz, a "Victoria and Alfred Waterfront"-hoz ami még ma is egy működő kikötő sok bolttal és étteremmel, háttérben a Tábla heggyel. Ahogy leértünk a kikötőbe egyből láttunk egy fókát a parton napozni, majd még kettő másikat. Nem zavarta őket, hogy milyen zsúfolt volt a kikötő. A kikötőben ettünk vacsorát, bevásároltunk másnapra és ezzel véget is ért az első nap, ha jól emlékszem este 7-kor már aludtunk, mert annyira fáradtak voltunk.