Fokvárostól az Addo Nemzeti Parkig

Második fokvárosi napunkon nyakunkba vettük a várost. Szerencsére a fontosabb dolgok gyalog is elérhetők, mert a tömegközlekedés katasztrófális Dél-Afrikában. Egy-két helyen van vonat, de ritkán jár ha jár is és túristáknak egyáltalán nem ajánlott azzal közlekedni ha egy darabban akarnak megérkezni. A helyi, szegényebb emberek kisbuszokkal közlekednek amiket az út szélén kell leállítani, a gazdagok meg a saját autójukkal oldják meg a közlekedést. Az utak kitünő állapotban vannak ott ahol le van aszfaltozva, persze sok helyen a városon kívül még földút van.

Egy pár kép még a városból:

Papagájvirág a parkban

A Tábla hegy felhőkkel takarva

Templom pálmafákkal

Etióp étterem

Délután elhoztuk a bérelt autót, egy Chevrolet Aveot. Kicsit műanyag és bénán néz ki, de elég sok hely van benne. Holnap elindulunk az Addo Nemzeti Park felé ami 800 km-re van Fokvárostól. Úgy terveztük, hogy félúton megállunk valahol és keresünk egy éjszakára szállást. Fokvárosba még a két hét utolsó pár napjában visszatérünk.

Dél-Afrikában bal oldalas a közlekedés, mint Angliában. Ahogy elhagytuk Fokvárost egy óra vezetés után kiürült az út és sokszor szinte alig találkoztuk más autókkal. Ez az út az egyik fő útvonal délen és "garden route"-nak, azaz kerti útnak nevezik, mert gyönyörű megművelt földek, hegyek és tenger mellett halad el. A kép folyamatosan változott, hol szőlőskertek között, hol a tengerpart mellett mentünk. 

Búzatáblák

Sehol egy autó

Hegyek a háttérben

Nagy forgalom

Út menti táj

Lila fa

Tengerpart

Étterem

Ebéd

Egy új furcsa dologgal is találkoztunk, vagyis nem is dologgal, hanem emberekkel, méghozzá az autópályán. Mivel sok helyen nincsen tömegközlekedés ezért sokan kénytelenek az autópálya szélén stoppolni, vagy ott gyalogolni, biciklizni, átmenni a másik oldalra. Sötétedés után nagyon félelmetesek a semmiből felbukkanó alakok. 

Képek az út széléről:

Bóvliárusok a kereszteződésben

Útkarbantartás

Útfelbontást jelző nő

Talicskával az autópályán

Most akkor mi van?

Páviánok az út szélén

Boltból hazafelé

Ilyet nem egyszer láttunk

Úton az iskolába

Sok település szélén láttunk viskókat, a legtöbb ilyen még az apartheid idejéből származik amikor a szinesbőrű embereket kiköltöztették a városból ezekre a viskótelepekre. Sok tákolmány nagyon rossz állapotban van, de volt egy-két hely ahol már elkezdtek téglaházakat építeni, napenergiát és ToiToi WC-ket használni. 

Viskók

Téglaépítésű házikók napenergiával

 Az első nap után a Sedgefield nevű tengerparti településen szálltunk meg egy nagyon kedves néni házában aki nagyon örült, hogy valaki Magyarországról jött el hozzá. A második nap kora délután érkeztünk meg a nemzeti parkba, már nagyon vártam, hogy meglássam az első elefántot. Holnap innen folytatom.