Saturday 10 April 2010

Utolsó napok Kambodzsában

Még mindig Sihounukvilleben vagyunk és várjuk, hogy 15-én betehessük a lábunkat Vietnámba. Eddig az összes vizumunknál egy körülbelüli dátumot kértek csak információként, hogy mikor szándékozunk az országba belépni és a vizum kiállitásától már akár mehettünk is. Na hát a kommunista vietnámi vizum szigorúbb és most itt várhatjuk, hogy leteljen a hátralévő 6 nap, mert megszabták, hogy 15-től április 14-ig tartózkodhatunk az országban. Na nem panaszkodunk, mert még mindig a tengerparton vagyunk.

Pár napja átmentünk egy újabb partszakaszra ahol két estét aludtunk, de utána ki lettünk rakva a szállásról, mert valami nagy csoport jön ma, úgyhogy újra visszatértünk a régi bungaló szállásunkhoz Victoryn. Itt már összebarátkoztunk az egész személyzettel úgyhogy örültek, hogy harmadszor is visszajöttünk. :) A másik partszakasz szép volt, de még nincsen igazán kiépitve és se boltok, se áram nincsen, ráadásul tegnap ellepték a medúzák a vizet és nem tudtunk tőlük fürödni. Kint ültünk a parton és jókat röhögtünk mikor mások mit sem sejtve bementek úszni és öt perc múlva sikogatva jöttek ki. Először a Lee is azt hitte az elsőre, hogy kék szivacslabda és bele is rúgott.

Jövő héten szerdán ünneplik Kambodzsában a khmer új évet ami a legfontosabb ünnepük. Már most mindenki be van sózva és elkezdtek inni. Valamiért eszembe jutottak az otthoni bulik. Nem ismerős? Állitólag mindenkit vödör vizzel fognak meglocsolni aztán bekenni valamilyen szines porral. Úgy hangzik, mint a mi locsolásunk és a hindu holi keveréke. Azt hiszem ezt nem ússzuk meg szárazon.

Egy jó tanács otthonra. Mindenki adja el az autóját és fektessen be robogóba. A robogó a jövő autója. Olcsóbb, nem igényel nagy garázst és ahogy a képen is látszik, az egész család elfér rajta, sőt még a nagybevásárlás is. Nem kell babakocsira se költeni, hát még gyerekülésre. A kresz elég furcsa, mert csak a söfőrnek irja elő a bukósisakot, a többiek csak lezserül felpattannak mögé. Mióta Ázsiában vagyunk láttunk vadabbnál vadabbakat. Nem is gondolnánk, hogy a motoron elfér két férfi között egy bejárati ajtó, a fél csirketelep, vagy két méteres fali tükör. Nepálban röhögtünk jót mikor az egyik hordár egy ággyal a hátán futott fel a hegyre. Már lassan semmin nem lepődünk meg. Siem Reapben láttunk családot a motoron és az anyuka az infúziós palackot tartotta a magasba. Ugye itt nincs mentő meg hasonló luxus. És van egy egzotikus baleset ami csak Dél-Kelet Ázsiában történhet veled. Hogy mi az? Elüt egy BOLT! Ugyanis itt még a bolt is hozzá van épitve a robogó oldalához és oda gurul ahol vevő van.

2 comments:

katika said...

sziasztok!
gyönyörű ez a hely,csak képeslapon láttam ilyet!
mindig olvassuk a blogot csak eddig még nem tudtam írni! tök jó dolgotok van,felfedezni a szebbnél-szebb helyeket és nem idegeskedni semmin!Balival jöttem haza egyik nap a buszon és épp azon beszélgettünk,hogy milyen más lesz majd visszatérni a mindennapokba!nem baj most az a dolgotok,hogy élvezzétek!!!lehet itt valahol nálunk is van olyan,amikor 1biciklin ül a család:Dmilyen jó lenne a mamát robogón vinni az orvoshoz:Dbiztos ő is élvezné.....legyetek jók
puszi:Katika na meg a család..

Anonymous said...

Sziasztok!Egész furcsa lesz nektek ha visszajöttök, hogy itt nem látni ennyi szokatlan dolgot.Lehet,hogy ez a motor nem is olyan hülyeség,Csak egy kicsit huzatos. Erika,a kis Máté annyira szép baba,na meg olyan nagy.A Viki nagyon szereti. Most,hogy elköltöztek a bátyjának nagyon hiányoznak az unokák. Képzeld a Viki születésnapjára a bátyja ment el pulcsit venni neki pedig ő magának még egy zoknit se vett soha. Eri gyertek haza minél előbb mert nekem meg ti hiányoztok. Sok puszi Anyu.