Sunday 13 November 2011

Gepárd és más macskák


Következő állomásunk a Tenikwa nevű rehabilitációs és oktató központ ahol afrikai macskákkal és egyéb kisállatokkal találkozhatunk. A központ Plattenberg Bay-ben található. http://tenikwa.com/
Gepárdkölykök, hát nem édesek?
Reggel elindultunk az Addo Elefánt Parkból és pár órás autóút után értünk a Tenikwába. Az időzítés nem volt a legjobb, mert pont délután 1-re értünk oda amikor is a legtöbb állat délutáni álmot alszik. Ez a központ egy érdekes hely, mert az állatkertekkel ellentétben itt egy dolgozó kíséretében be lehet menni az állatok közé és így sokkal közvetlenebb kapcsolatba kerülünk velük. Míg a túravezetőnkre vártunk addig megnéztük a szurikátákat és a marabukat. A szurikáták megint őrt álltak és érdeklődve figyeltek bennünket. Nagyon muris állatok, de a figyelmeztető tábla szerint harapnak így nem mehettünk egészen közel hozzájuk. A marabu nagyon csúnya egy madár és hatalmas nagy csőrével csattogtatott nehogy közel merészkedjünk.


Figyelünk ám

Szurikáta
Marabu

Csúnya nagy madár

Ezután megérkezett egy dolgozó aki egy órás sétára vitt minket. Elsőként a két felnőtt gepárdhoz mentünk be. Nagyon vártam már erre a pillanatra, de féltem is egy picit bemenni közéjük, mert mégis vadállatok. Túravezetőnk elmondta, hogy hogyan kell viselkedni, ha a gepárdok ránk néznek nem szabad a szemükbe nézni, ha elindulnak felénk nem szabad elfutni és hasonlók. Na hát ez nem nagyon nyugtatott meg! 

A két gepárdunk egy fa tövében heverészett, nem nagyon foglalkoztak velünk. Párszor felemelték a fejüket, hogy megnézzék ki jött látogatóba aztán visszafeküdtek. A túravezetőnk elmondott egy pár érdekes dolgot róluk. A gepárd a leggyorsabb emlős a földön és akár 110 km/óra sebességre is fel tud gyorsulni nagyon rövid idő alatt ám 3-400 méternél hosszabban nem tudja ezt a sebességet tartani. Testéhez képest nagyon hosszú, majdnem 1 méteres farka a futásnál segíti kormányozni az állatot. Sokan összetévesztik a gepárdot a leopárddal. A gepárd testén sötétbarna pettyek vannak, karcsú testfelépítésű (engem mindig az agárra emlékeztet), jellegzetes fekete könnycsepp fut végig az arcukon és a kisebb a fejük, mint a leopárdnak. Az elefántokhoz hasonlóan a hím csak akkor csapódik a nőstényhez ha párzani akar majd ott is hagyja a nőstényt aki aztán egyedül neveli a kölyköket. A kölykök soha nem találkoznak az apjukkal. A gepárd az egyetlen macska amelyik nem tudja a karmait visszahúzni, elég ijesztő a tappancsuk, nem szerettem volna ha barátságból is rámugranak. 


Délutáni pihenő

A két felnőtt után a 8 hónapos ikerpárhoz mentünk be. A gepárdkölykök pelyhesek mikor megszületnek (eszméletlenül aranyosak) és ahogy felnőnek úgy hullik ki a pelyhük. Ez a testvérpár még egy picit borzas volt. Ők egy kicsit aktivabbak is voltak, mint a nagyok. Abszolút nem vagyok macskás, de elég volt egyszer belenézni a gepárd gyönyörű barna szemeibe, hogy a rajongóik legyek. 

Gepárdkölykök

Gyönyörű barna szempár

Nyújtózkodás

Összeszedtem minden bátorságomat

Kecses gepárd

A gepárd után a szerválokhoz mentünk. Ők már jobban hasonlítanak a házi macskákra, vannak akik háziállatként tartják őket. A szerválok ragadozók és leginkább rágcsálókat esznek. 

Szervál

Pózoló szervál
A karakál, vagy sivatagi hiúzhoz nem mehettünk be, mert pár nappal előtte elhullott a párja és azóta idegesen fel-alá mászkált szegény. 

Karakál

A macskák után a következő állomásunk Hermanus lesz ahol a partról lehet látni a bálnákat. Tele van izgalmas állatokkal ez a Dél-Afrika. 

2 comments:

Zsozsó567 said...

Ez nagyon jó lehetett!!! És úgy örülök, hogy elbűvöltek a "macskák", igazán meg tudom érteni!! :)

Anonymous said...

Erika,ha a gepárdok beindulnak,neked 120km-rel kellett volna futnod! NAGYON BÁTOR VAGY ERI ! PUSZI Anyu