Udaipur

Úgy néz ki, hogy mindketten felgyógyulunk szép lassan a megfázásból. Találtunk egy nagyon szuper megfázás elleni tablettát fillérekért ami tegnap engem annyira kiütött, hogy 16 órát aludtam egyfolytában és sokkal jobban éreztem magamat másnap reggel.

Mindkettőnknek tetszik Udaipur. Kellemesen csalódtunk, mert sokkal szebb a hely, mint amilyennek korábban elképzeltük. Az óváros egy tó körül fekszik aminek a közepén egy régi palota van ami át lett alakitva szállodává. Hát sajnos mi nem itt szálltunk meg ugyanis a 3.300 dolláros szoba árat kicsit drágáltuk. :) A város szerepelt a Polipka cimü James Bond filmben, Roger Moore főszereplésével és azóta minden hotel este 7-kor leadja a filmet. Lehet, hogy ma este mi is megnézzük, bár nem vagyok oda az ügynökös filmekért.

Ma felmásztunk egy hegyre ami a város közepén van és gyönyörü kilátás nyilik a tetejéről minden irányba. Lefelé már lusták voltunk és félig a megfázásra fogva a libegőn jöttünk le. Tegnap meglátogattuk a "City palace" nevü palotát ahol jól kiakadtam a legújabb lehúzási ötletükön, ugyanis az 50 rupiás belépő nem jogosit fel arra, hogy bevidd a fényképezőgépedet a palotába hanem külön 200 rupiáért fényképezőgép jegyet kell venni, ami nevetségesen négyszerese a belépőnek. Mondtuk, hogy bekaphatják, nem fogunk 800 Ft-ot a fényképezésre fizetni, hiszen nem a Mona Lisa van a palotában, hogy érdemes lenne fizetni érte. A legtöbb ember meg amúgy is a mobiljával fényképezett. Lee meg csinált sunyiban egy-két képet ingyen.

Most a negyedik hetünket töltjük itt és rájöttünk, hogy mikor akarnak minket lehúzni, vagy mikor akarnak dupla árat fizettetni velünk. Hamar hozzá lehet szokni az olcsósághoz és Lee múltkor kiakadt amikor az egyik árus nő az amúgy normális esetben 2 rúpiás (kb 8 Ft) banánért 5 rúpiát kért, ami még mindig csak 20 Ft, de akkor se szeretjük ha le akarnak húzni.

A városban a legtöbb étterem a tetőtéren van és gyönyörü kilátás nyilik róluk a tóra és a környező hegyekre. Tegnap az egyik ilyen étteremben vacsoráztunk naplementénél. El vagyunk kényeztetve Indiában a naplementés vacsorákkal. Itt végre már hús is van és reggelire tojást is lehet enni, nem csak zöldségeket. Már nagyon hiányzott a tojás meg a hús az aurangabadi vegetáriánus ételek után.

Udaipur a Rajahstan nevü megyében van ami a maharadzsáiról hires. Vannak hinduk akik még ma is viselik a turbánt. A nők szárijának szine pedig jelentéssel bir, pl. csak az a nő öltözhet piros-sárgába aki fiúgyermeket szült. Amúgy a nők a pink minden árnyalatát hordják. A házas nőket onnan lehet felismerni, hogy a hajtövüknél van egy piros csik, lábujjgyürüt és nagy karkötőt hordanak. Sokan azt gondolják, hogy a házas nőt a homlokán található piros pontról lehet felismerni ami tévedés, hiszen ez a pont csak annak a jele, hogy ma már imádkozott. Férfiak ugyanúgy viselik a pontot, mint nők.

Holnap továbbutazunk Jaipurba, szintén Rajahstanban. Újra az éjszakai vonaton fogunk aludni amin szét lehet fagyni, úgyhogy elmentünk a tibeti menekültek piacára és vettünk két pokrócszerü valamit. A piacon a legvadabb kinai ruhákat lehet megtalálni és azt kell, hogy mondjam, hogy Magyarországra valószinü a minőségi kinai cuccokat hozzák, mert az itteniek leirhatatlanul gagyik. Egy pasas "bőrdzsekit" próbált ami úgy nézett ki mintha csillogó fekete müanyag zsákot tekertek volna rá, még mübörnek is gagyi volt. A kedvencem a mickey egeres plüss pulcsi amin a mickey egér csernobili unokatestvére látható. Ha Nepálban leszünk és hideg lesz lehet, hogy veszek egyet magamnak poénból. Azt sajnálom, hogy amikor a Reebek papucsot láttam akkor nem vettem belőle gyorsan egy párat. :)