Monday 18 January 2010

Dalutabad erőd










Az Arungabadtól 17 km-re található Dalutabad erőd megmászását céloztuk be vasárnap. Az erőd az 1600-as években épült és valószinüleg az egyik legjobban védett erődök közé tartozott. Az épület maga egy kisebb hegy tetejére épült, körülötte több magas fal és egy mély mocsár olyan magas fallal, hogy még a hüllők se tudnak rajta felmászni. Ha valaki ezeken mind túljutott akkor a hegy belsejében egy korom sötét alagút vár rá kacskaringós lépcsővel aminek a tetején forró szurokkal várták a látogatót az őrök annak idején. Mi vittünk zseblámpát magunkkal, de igy is széditő volt a lépcső és nem tudom elképzelni, hogy valaki itt korom sötétben feljutott. Én elég gyorsan feljutottam a lépcsőn ugyanis az alagút belseje hemzsegett a denevérektől, fel se mertem nézni a plafonra, csak gyorsan feliszkoltam.







Az erőd legtetejéről gyönyörű kilátás nyilik a környező hegyekre. Az úton felfelé vagy húsz képet csináltak rólunk és velünk. A legvégén már kicsit beleuntunk, mert egy páran pofátlanul csak odaálltak mellénk, hogy fényképezkedjenek velünk és meg se kérdezték, hogy beleegyezünk-e. Egy egész osztállyal is le kellett fényképezkednünk, mert állitólag még nem láttak külföldieket korábban. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, mindegyikkel kezet kellett fognunk. Rengetegen köszöntek az úton, megkérdezték, hogy honnan jöttünk, mi a nevünk, stb. A Lee is sokszor azt mondja, hogy Magyarországról jött, mert akkor előbb békénhagyják, mert sokan nem is hallottak még Magyarországról. Tegnap is valaki megkérdezte, hogy honnan jöttünk, mondtuk, hogy "Hungary", mire ők meg, -"Hong Kong?" Kitaláltuk, hogy legközelebb valami marhaságot válaszolunk, hogy ne legyen unalmas. Én azt mondom, hogy Nigériából jöttem, Lee új szakmája pedig állat plasztikai sebész.


Tegnap ittunk frissen préselt ananászlevet miután lejöttünk a hegyről. Kicsit féltem, hogy most elkapom a hasmenést, ugyanis a férfi belevágott jeget az italba. A nagy tömb jeget meg egy kukoricás zsákban tartotta a napon, de eddig úgy néz ki, hogy egyben maradunk.


Az erődhöz dzsippel mentünk ami az úton felvett egy csomó utast. Ahogy néztem kb 9 személyes lett volna az autó, de sikerült 17 embert, egy nagy zsákot és egy műanyag ládát is bezsúfolni. Jellemző itt, hogy mindenen többen utaznak, mint kéne. A család autója a robogó amin hihetetlen módon 2 felnőtt és 2 gyerek simán elfér. Ritkán látni biciklit, vagy motort egy emberrel. Múltkor az egyik két személyes riksából 3 felnőtt és 6 gyerek szállt ki. Kiváncsi vagyok milyen hosszú életű itt egy robogó.

1 comment:

Csinyó said...

Vannak ott "SÜN"-ők?Vagy ez ott szabályos hogy annyi ember szállítanak amennyi befér?Ha gondolod küldök pár kg fotót rólatok kinyomtatva,amit jó pénzért el is tudtok adni.Van aki Lee bejegyzésin gyakorol-angolul tanulni szóval nem ér bonyolult mondatszerkezeteket írni.Amúgy nálunk ma megint havazott,-5°van...További jó utat :) Majd ha jöttök Schwehatra én is viszek magammal sok-sok embert,és majd 9 ülünk a kocsiba mert Ti már megszoktátok!