Pokhara / Nepál

Viszlát India! Mindkettőnknek fülig ért a szája mikor átléptük az indiai nepáli határt és végre búcsút intettünk Indiának. Utoljára még szépen lenyúltak minket az indiai pénzváltónál ugyanis a nepáli vizumot csak dollárban lehet fizetni (40 dollár) és ezért valahol pénzt kellett szereznünk még Indiában. A határon a határőr irányitott minket az egyik pénzváltóhoz, ami az egyetlen lehetett a faluban. Beváltottam az egyik 100 dolláros utazási csekket amiért a szemetek csak úgy adtak 80 dollárt, hogy még 500 rúpiát (kb 10 dollár) rá kellett fizetnünk. Nagy szerencséjük volt, hogy nem volt más választásunk és igy sikerült 30 dollárt keresniük rajtunk. A legbosszantóbb az volt, hogy a határőr irányitott minket egy olyan helyre ahol elmondásuk szerint csak a fekete piacról származó dollárral kereskednek és ezért nyugtát se kaptunk. Ezek után mikor átléptük a határt az indiai útlevélkezelő nagy vigyorral kérdezte, hogy ugye milyen gyönyörű India? Ha ja, rohadtul! Átléptük a határt és a nepáli oldalon széles mosollyal és "Nameste! Isten hozta Nepálban" üdvözlettel köszöntettek minket. Érdekes, hogy az indiai oldalon olyan sár volt, hogy majdnem elsüllyedtünk, átlépve a határon egyből tiszta út fogadott minket, lehet hogy más nap süt ezen az oldalon?? :) Mióta itt vagyunk fülig ér a szánk és nagyon jól érezzük magunkat. Az emberek sokkal kedvesebbek, mint a szomszédban. Nincs annyi alkudozás, normális árat kérnek a boltokban, az utcák sokkal tisztábbak, az emberek rendesen fel vannak öltözve, az állatokat olyan kunyhóban tartják ahol Indiában az emberek laknak, tiszta a levegő, nincs nagy forgalom és még senki nem kunyerált pénzt tőlünk. Itt Pokharában európai szinvonalú éttermek vannak és első nap ugyanolyan finom rántotthúst ettem, mint amilyet otthon az éttermekben sütnek. Máig nem értjük, hogy miért van ekkora különbség két ország között, de a lényeg, hogy Nepál egyből bekerült a kedvenceim közé és szivesen visszajönnék ide bármikor.

Első nap a határ melletti kis faluban aludtunk és reggel buszra szálltunk, hogy megtegyük a 250 km-es utat Pokharába. Sima úton mindez 4 óra alatt meglett volna, de a hegyek között kacskaringózva 9 órásra sikeredett az út. Még igy se bántam, mert egész úton a gyönyörű hegyeket néztem és nem sokkal a határ után a távolban már felbukkantak a 8000 méteres Annapurna hegyek.

Pokhara gyönyörű zöld hegyek között egy völgyben fekszik, szélén egy nagy tóval és a háttérben az Annapurna hegyvonulattal. Kell ennél több? :) Első nap már felmásztunk az egyik kisebb hegyre aminek egy buddhista templom van a tetején. Tegnap 4,5 órán át eveztünk a tavon és holnap felmászunk egy másik 1500 méteres hegyre. Szegény Lee magával hozta a betegséget Indiából. Elmentünk egy orvoshoz aki megállapitotta, hogy valamilyen parazitát kapott el és adott neki vagy négy különböző gyógyszert. Szerencsére már sokkal jobban van, de az orvos azt mondta, hogy pihennie kell még 4-5 napot, ezért csak kisebb hegyeket mászunk most. Ha felgyógyult elmegyünk egy 10 napos hegyi túrára ami az Annapurna Alap Táborba vezet és 4200 méter magas van.

Ma vettem profi Nort Face bélelt kabátot és vizálló nadrágot amit otthon mindig nézegettem, de a több száz fontos ár mindig visszatartott. Itt az egész szettet 48 fontért vettem és a postázási költséggel együtt is kb 100 fontba fog kerülni. Aki kitalálja, hogy milyen szinű a cucc az dicséretet kap. :)